B.Ú.É.K.!

JÖVŐRE TALÁLKOZUNK!

11 Állatkert 1000 csöppség

Az Index összeszedte Magyarország 11 legnagyobb állatkertjében, hány állat született idén.

Jenny és Istvánka

Forrás: Index

Boldog karácsonyt!

Boldog Karácsonyt kívánok minden egyes olvasómnak!

Légtisztító kerékpár

A bankoki LightFog formatervező stúdió nyerte meg az idei RedDot formatervezési díjat egy elektromos, levegőtisztító kerékpár ötletével.

Forrás: RedDot/LightFog

Kifehéredett Szfinx

122 év után ismét hó esett Egyiptomban. A magasabb hegységekben a hó mennyisége elérhet az 50 centimétert, ráadásul ritka látvány tárult az emberek szeme elé, a hófödte Piramisokkal és havas Szfinx-szel!

Forrás: Időkép

Képek: BuzzFeed

A makákó és a jakuzzi

A cerkófmajmok családjába tartozó japán makákók (Macaca fuscata) természetes élőhelyükön már turistalátványosságnak számítanak. A Nagano környéki hegyekben, a Jigokudani Majom Parkban élő majmok ugyanis télen szívesen merülnek bele a rezervátumban található hőforrásokba.

A főemlősök közül a japán makákók élnek legészakabbra, ez által még a -15°C-ot kibírják, ám a hőforrás nagyon vonzó menedék a számukra. A vulkánok által fűtött természetes medencék vize akár 50 fokos is lehet, és a télen idejük nagy részét itt élik, és csak táplálékszerzésre hagyják el.

A majmok ezen szokását az 1960-as években fedezték fel. Egy fiatal nőstény az egyik hőforrásba ugrott, hogy kivegye a gondozók által bedobott szójababot, és rájött, hogy télen a hőforrás sokkal jobb, mint a hideg hegyek között. Ahogy telt az idő, egyre több időt töltött a hőforrásban, a társai pedig követték őt.

Most pedig következzen néhány kép a fürdőző makákókról!

Fotók: EPA, Ben Torode

Forrás: Világutazó blog

Hópárduc

A hópárduc (Uncia uncia), vagy más néven irbisz, az emlősök osztályába, a ragadozók rendjébe, ezen belül a macskafélék családjába tartozik. A párducalkatúak alcsaládján belül nemének egyetlen faja.

Élőhelye: Belső-Ázsia hegyvidéki területein él.

Megjelenése: Ez a ragadozó a nagymacskák közé tartozik. Testtömege 23-70 kg közötti, testhossza 120-150 centi, marmagassága 60-70 centiméter. Jellegzetessége hosszú, közel 1 méteres, dúsan bundázott farka, melyet egyensúlyozásra használ a hegyvidéki tájakon, és alvás közben száját és orrát védi vele a hidegtől.

A hímek feje szögletesebb és hosszabb a nőstényekénél. A lábai rövidek, vastag bunda borítja őket, ez által könnyebben jár a hóban.

Bundája fehér, törzsén és farkán fekete gyűrű és patkó alakú mintákkal, lábán, nyakán és fején pedig pettyek díszítik, mely az álcázásban segíti. Kétszer vedlik évente, nyári bundája ritkásabb.

Ghandi a Szegedi Vadaspark hím hópárduca

Életmódja: A legmagasabban élő macskaféle. A világ legmagasabb hegyein él, 2000 és 5000 méteres tengerszint feletti magasságban. Ragadozó életmódot él. Erős lábaival hatalmas ugrásokra képest, és hangtalanul ér földet. Bundája jól elrejti a havas-sziklás terepen. Kedvelt tápláléka a hegyi kecske és juh. Szaporodási időszakban párbaj vadásznak, amúgy magányosak. Télen lejjebb húzódnak az erdős részekbe, ilyenkor fácánokra, szarvasokra és vaddisznóra vadásznak.

Jó rejtőzködő képessége és egyre fogyó egyedszáma miatt, az egyik legritkábban látható nagymacska-féle.

A párzási időszak január és március között tart. A vemhesség 100 napos, ami után az anyaállat sziklák között vagy barlangokban 2-3, ritkán 5-7 kölyköt hoz a világra. Teje sokkal zsírosabb, mint a tehéné, így több energiát biztosít a kicsiknek. Az anya saját bundáját is felhasználja a kicsik alvóhelyének melegítésére.

Általában 10-12 évig él, fogságban a 21. életévét is megélheti.

Hópárduc (Szegedi Vadaspark)

Természetvédelmi helyzete: Habár hatalmas, közel 3 millió négyzetkilométeres területen él, a hópárduc az egyik legveszélyeztetettebb nagymacska. Egyedszáma ma már mindössze 4 és 6 ezer közé tehető. A nagy területen élő kis egyedszám visszaveti a szaporodásukat, és ehhez még hozzájárul az élőhelyek, a zsákmányállatok csökkenése és az orvvadászat is. Az utóbbinak több alapvető oka van: az egyik, hogy a hópárducokat élőhelyükön kártevőknek tekintik. Hiszen, ahogy a vadon élő zsákmányállatok egyre fogytak, ezek az állatok áttértek a háziállatok zsákmányolására. Másik ok a pénzéhségben, és az emberek hiúságában, butaságában és magamutogatásában keresendő. A hópárducból készült bundák akár 12 millió Ft-ot is érhetnek, csontjaiknak pedig gyógyító erőt tulajdonítanak.

Hópárduc (Szegedi Vadaspark)

Ezek miatt az okok miatt, az IUCN Vörös Listáján szerepel, veszélyeztetett fajként. Emellett EEP-s, azaz az Európai Veszélyeztetett Fajok programjának része, így állatkertekben külön figyelmet szentelnek a szaporításának.

Az állatkertek mellett a WWF is külön figyelmet szentel a hópárducnak. Programjuk egyik legfontosabb része, hogy a nagy területen kis számban élő egyedek elszigeteltségét megszüntesse, ez által csökkentse a beltenyésztést a természetes élőhelyeken.

Forrás: Szegedi Vadaspark, WWF, Wikipedia

Fotók: Saját

Sarki nyúl

A Grönlandon és Kanada északi részén gyakran előforduló sarki nyúl (Lepus arcticus) az emlősök osztályába tartozik, a nyúlfélék családjához. Megjelenése és felépítése mind a hideg éghajlati övhöz alkalmazkodott. A tundra öv jellegzetes állata, mely délebbi vidékeken nyaranta barna bundával, ősszel és tavasszal pedig szürkés színárnyalattal jelenik meg. Szőre színe a rejtőzködő életmódhoz alkalmazkodott. A hó lehullásával fehérre váltja bundáját, tavasszal és ősszel a szürkés a jó rejtőszín, nyáron pedig a barna olvad bele leginkább a környezetbe. Azokon a vidékeken, ahol rövid a nyár, ott egész évben a fehér, téli bundát viseli.

Forrás: National Geographic

A sarki nyilak átlagosan testhossza 40 és 70 centiméter között változik, ebbe 5-10 centiméteres farokhosszuk nem számít bele. Testtömegük átlagosan 2,5-5,5 kg között változik, de egyes egyedek elérhetik a 7 kg-os súlyt is.

Vastag bundája üreges szőrszálakból áll, melyek a hő megtartását, és a rejtőzködést segítik elő. A többi nyúlhoz képes a fülei rövidebbek, így csökkenti a hőleadási felületet. Magasra képes ágaskodni, ha környezetét figyeli, és veszélyhelyzetben akár 64 km/órás sebességgel is képes cikázni.

Forrás: Artic photo

Az éjszakákat üregekben tölti, kölykeit is ezekben hozza világra. Általában magányosan él, de időnként több tucat nyúl is falkába verődhet.

Tápláléka: Füvek, bogyók levelek

Forrás: Wikipedia

Remény a koralloknak

2009 és 2012 között Florida Keysben kísérleteket kezdtek, hogy megvizsgálják a tápanyagterhelés következményét a korallokra. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a vizek magasabb nitrogén és foszfor szintje megduplázza a korallbetegségek és megtriplázza a korallkifehéredés (stressz jele) megjelenéseinek számát. A vizsgálat viszont azt is kimutatta, hogy ha a szennyezés abbamaradt, a korallok igen hamar - 10 hónap alatt - regenerálódtak.

Rebecca Vega-Thurber, a vizsgálat vezetője örült a meglepő eredményeknek. Bár aggasztó a betegségek és a stressz hatások számának növekedése a szennyezésre, viszont a tény, hogy a korallok képesek regenerálódni, azt mutatja, hogy a szennyezések csökkentését vagy beszüntetését célzó programok elősegíthetik a korallok helyreállását.

Sarki róka

December fő témája a sarkvidéki állat és növényfajok lesznek. Ennek alkalmából, ismerjük meg a sarki rókát (Alopex lagopus).
Ez a Északi-sarkvidéken élő fehér bundás ragadozó a kutyafélék családjából származik.

Besorolás:
Gerincesek altörzse >> Emlősök osztálya >> Ragadozók rendje >> Kutyafélék családja >> Rókák nemzetsége

Élőhely:
Észak-Amerika, Eurázsia északi területein, Grönland és Izland szigetén fordul elő. A tundra vidék jellegzetes ragadozója. Vízpartok közelébe gyakorta előfordul, de elterjedését főleg a jeges területek nagysága és az élelem befolyásolja.

Leírás:
Magasság: 25 - 30 cm
Testhossz: 55 - 70 cm + 30 cm farok
Tömegük: 2,5 - 8 kg

Füleik picik, hogy csökkentsék a hőleadást, testüket dús bunda borítja, még a talpuk is szőrös, hogy megvédje őket a hidegtől. Ezt a bundát évente kétszer váltja: telente hófehér, nyaranta viszont világos-szürkés barna a bundája. Alig 1%-ban megjelenő "kék" színváltozata télen ezüstös-szürkéskék színűek, nyaranta csokibarnák.

Táplálékuk zömét lemmingek teszik ki, de alkalomadtán tojást, madarakat és sarki nyulakat is zsákmányol. Sőt tavasszal előfordul, hogy gyűrűs fókák borjaira is vadászik.
Monogám állat, és párjával a párzási időszakon kívül is együtt marad. A vemhesség 49-56 napig tart, és a nőstény egy védett üregben 6-12 vak, 50-150 grammos, vak kölyköt hoz világra. A kicsik egy hónapig szopnak, és 2-3 hónaposan már önállóak. Az ivarérettséget 1 éves korára éri el.

Természetvédelmi helyzete:
IUCN státusz: Nem veszélyeztetett
Egyedül Skandinávia területén veszélyezteti létét a vörös róka

Forrás: Wikipedia

Új sziget keletkezett Japánnál

Egy 200 m átmérőjű új sziget keletkezett a Japán déli részén fekvő Nishino-shima sziget mellett. A szigetet egy tenger alatti tűzhányó hozta létre. A vulkán még mindig aktív, és a szakértők szerint még hónapokig az is maradhat, így lehetséges, hogy az új sziget nagyobb lesz, mint most.

Az új sziget a Vulkán-szigetek ívéhez tartozik, és lemeztektonikailag a Marianna szigetív része.

A sziget kialakulását videóra is vették.

Kép: The Asahi Shimbun

Az álcázás mestere, a vándorló levél

Az Álcázás Mesterei sorozatomban elsőként a vándorló leveleket (Phylliidae) mutatom be röviden. Ezek a fajok a botsáskák rendjébe tartoznak, és igazi mesterei a mimézisnek, azaz a környezethez való alkalmazkodásnak.

Aranyfülű selyemmajom

Az aranyfülű selyemmajom (Callithrix aurita) 1986 óta szerepel az IUCN Vörös listáján, mint fenyegetett faj. Ennek legfőbb oka, hogy a természetben felbecsült populációi kevesebb, mint 10.000 egyedből állnak, melyek fragmentált populációkban élnek Dél-Amerikában. Ezek a fragmentált populációk közül a legnagyobb sem tartalmaz 1.000 egyednél többet. Mint a legtöbb selyemmajom esetében, ezt a fajt is az élőhelyvesztés fenyegeti a legjobban.

Az indiai férfi, aki dzsungelt ültetett

Dzsadav Pajeng, indiai férfi, több mint 500 hektár dzsungelt teremtett egymaga. A 47 éves férfi 14 évesen kezdte el áldásos munkáját az észak-indiai Asszam tartományban. Az indíttatása igen egyszerű volt: az akkori kisfiú észrevette, hogy az állatvilág szenved a parázsló napsütéstől, és az árnyékok hiányától.

Mielőtt maga fogott volna neki a munkának, előtte szólt az erdészeknek, de ők azt mondták, hogy azon a területen nem marad meg semmilyen növény, talán csak a bambuszok. Dzsadav Pajeng 1979-ben kezdte meg az erdősítést, mely mára igazi dzsungellé nőtte ki magát.

A hatóságok 2008-ban fedezték fel a munkáját, és örömmel fogadták az eredményeket.

Forrás: Érdekes világ

Vietnámi antilopot sikerült fotózni

A világ egyik legritkább emlősét sikerült lefotózni közép-vietnámban, az Annamite hegységben. A vietnámi antilop vagy szaola (Pseudoryx nghetinhensis) Délkelet-Ázsiában őshonos, súlyosan veszélyeztetett faj, és 15 éve nem találkoztak az egyedeivel. Akár egy méter hosszúra is megnő, alakja antilopszerű, tülkei párhuzamosak. A felvétel szeptemberben készült, de nem rég hozták nyilvánosságra. A kamerát a WWF és a vietnámi erdővédelmi minisztérium helyezte ki.

A vietnámi antilopot lefényképező kameracsapdát a WWF és a vietnámi erdővédelmi minisztérium helyezte ki az Annamite hegységbe.

Forrás: WWF

A fajt 1992-ben fedezték fel, '93-ban két példányt is befogtak. Utoljára '99-ben sikerült lefotózni a vadonban. 2010-ben sikerült falusiaknak befogni egy példányt, de az elpusztult.

A legnagyobb veszélyt az állatokra a drótkötélcsapdák jelentik, melyeket orvvadászok szerelnek fel. A természetvédelmi szervezetek azon dolgoznak, hogy ezeket a csapdákat felszámolják. 2011 óta több mint 20 ezer drótkötél csapdát szedtek össze, emellett a vadőrök közel 600 illegális vadásztábort is felszámoltak.

A védelem fontos, ugyanis nagyon keveset tudunk, a mindössze 20 éve ismert állatról, és egyelőre nem ismert az állományának száma sem.

Forrás: Index

Az álcázás mesterei, avagy találd meg az állatot a képen

Ezzel útnak indítom "Az álcázás mesterei" sorozatot. Az első alkalommal csak képek lesznek, de később leírásokat is adok az állatokról.

Megtalálod-e az állatokat a képen?

Portugál gálya

A portugál gálya (Physalia physalis) a hidraállatok osztályába, azon belül a telepes medúzás rendjébe tartozik. A tengerben látott gálya mindig négy egyedből áll, melyek vagy polip, vagy  medúza alakban vannak, és mindegyik egyednek külön, életfontosságú funkciója van a csapatból, ami az egyik oka annak, hogy külön-külön képtelenek lennének létezni.

Élőhelye:

Megtalálható a világ három óceánjának meleg vizű részein él (Golf-áramlat, Mexikói-öböl, Florida partjainál), megtalálható még a Sargasso-tengerben, a Földközi-tengerben (Mallorca szigete mellett), és a Karib-térségben. A trópusi típusú sós vagy tengeri vizeket kedveli, megtalálható mind a parti, mind a nyílt vízi zónában. Általában a felszín közelében tartózkodik.

Megjelenés:

Hossza 9-35 centiméter, a fogófonala általában 15 méter körül van, de akár 50 méteres is lehet. Gázhólyagja átlátszó, vagy halvány lila, halvány rózsaszín esetleg kékes színű. Benne nitrogén gáz található, és a víz felett vitorlának használja. Rossz időben leereszthető, így a víz alá merülhet.

Gyakran használ medúzahalat csalinak a fogófonalak között. Ez az élőlény immunis a medúza méregre, és odacsalja az áldozatokat a fogófonalak közé. Ez egy igen hasznos szimbiózis, ugyanis a medúza hal a maradékokat és a fogófonalak elhalt végeit elfogyaszthatja, ráadásul védve van a ragadozóktól is.

Életmódja:

Passzív mozgással közlekedik, sodródik a tengerben. Halakkal táplálkozik és pár hónapig él. Szaporodása nem tejesen tisztázott, de a tudósok úgy gondolják, hogy a polipok közül az egyiknek a szaporodás a feladata. Úgy tűnik, a portugál gálya képes újra létrehozni önmagát, ez által gyakran nagy számban elszaporodhatnak.

Természetvédelmi helyzete: Nem veszélyeztetett, az IUCN nem értékelte még a fajt, nem tartozik bele egyik CITES mellékletbe sem.

Forrás: ADW (angol), Wikipedia

Kihalt a nyugati fekete rinocérosz

Az IUCN hivatalosan is kihalttá nyilvánította a 2006-ban utoljára látott nyugati fekete rinocéroszt, vagy ahogy Magyarországon ismert nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvút (Diceros bicornis longipes). Nagy valószínűséggel már sem vadon, sem állatkertben nem él több példány.

Az afrikai orrszarvúk helyzete kritikus. A hatvanas évekig több százezer példány élt, de az utóbbi évtizedekben az orvvadászat a kihalás szélére juttatta őket. A szarvuk kilónként 9 millió forintot ér, így egyetlen egyed szarva akár 50-60 millió forintot ér.

Az IUCN mindent megtesz, hogy az orrszarvúkat a kihalás széléről visszahozzák. A déli fehér rinocéroszt pár száz példányról sikerült felszaporítani egy 20 ezer körüli létszámra.

Forrás: Greenfo

Ezüstös selyemmajom

Besorolás:

Karmosmajom-félék << Csuklyásmajmok << Főemlősök << Emlősök << Gerincesek

Élőhely:

Dél-Amerika trópusi esőerdői. Az Amazonas vidékén él, az esőerdők peremrészein, tisztásokban és erdősávokban.

Nyest

A nyest (Martes foina) egy Eurázsiában általánosan megtalálható ragadozó. Gyakran keverik őket a görényekkel és a menyétekkel. A három, hasonló felépítésű faj közül a nyestek a legnagyobbak. Testhosszuk átlagosan 40-54 cm, míg tömegük 1-2 kg is lehet.

A testük vékony, karcsú, a lábaik viszonylag rövidek. A szőrzetük barnás színű, jellegzetes nagy fehér mellfolttal. A mellükön sötétebb folt található, mely minden állatnál egyedi, így megkülönböztethetők egymástól. Az orra világos, talpa szőrtelen.

Élőhelye a nyíltabb területek. Gyakran megtalálni magasabb hegységekben, sziklás részeken. Éjszakai állat, ügyesen mászik, jól ugrik és kitűnő vadász. Tápláléka rágcsálókból, madarakból és tojásokból áll, de nem veti meg a gyümölcsöket sem. Ritkán megtámad háziállatokat, de ez nem gyakori. Viszont gyakorta látni őket városokban, sőt beköltözhet épületekbe is.

Az egyedek magányosan élnek, csupán a nyári párzási időszakban keresik egymás társaságát. A párzás után a vemhesség késleltetett, azaz a petesejt úgy ágyazódik be, hogy a legközelebbi tavasz előtt ne szülessenek meg a kicsik. A késleltetéssel együtt így a vemhesség ideje 230-275 nap is lehet, míg a valódi idő alig 1 hónap.

A nőstény tavasszal 3-4 vak, csupasz kölyköt hoz világra. A kicsik 2 hónaposan kezdenek vadászni tanulni, és több, 1-2 éves koruk körül válnak ivaréretté. Vadon maximum 10 évig élnek, fogságban 18 év a rekord.

A nyestek könnyen kézhez szoktathatók, ha kiskoruktól kezdve nevelik őket, ám a menyétfélék könnyen visszavadulnak a természetbe.

Természetvédelmi státusza: nem fenyegetett.

Forrás: Wikipedia

Három új fajt fedeztek fel Ausztráliában

Conrad Hoskin, a James Cook egyetem kutatója egy National Geographic expedícióhoz csatlakozott, melynek célja a York-szigeti Melville-fok hegyvidékei voltak. Az expedíció alatt a kutató három teljesen új fajt fedezett fel: egy gekkót, egy gyíkot és egy békát.

A felfedezés jelentős, ugyanis Ausztrália igen feltérképezett az állatfajok szempontjából, nem számítottak már új fajokra, de a hegyvidék esőerdővel borított sziklás fennsíkja mégis meglepetést okozott.

A gekkó
Kép: Conrad Hoskin

A Saltuarius eximius névre keresztelt új gekkófaj a három közül a legfontosabb felfedezés. Az alig 20 cm-es állat még az ősidőkből maradt fent, és teljesen különbözik a többi ausztrál gekkófajtól.

A Saproscincus saltus nevet viselő gyíkfajt a fennsík erdőségeiben találták, és ő is erősen különbözik rokonaitól.

A gyík
Fotó: Tim Laman

A harmadik felfedezés egy béka, melynek a Cophixalus petrophilus latin nevet adták. Ez egy sziklalakó kétéltű, mely a száraz időszakot a repedésekben meghúzódva vészeli át, ahol párásabb és hűvösebb a levegő. Az ebihalak a petén belül fejlődnek, és csak a teljesen kialakult állat bújik ki. Erre az állandó víz hiánya miatt van szükség. Az esős, nedves időszakban táplálkoznak és párzanak.

A béka
Kép: Tim Laman

Az expedíció a felfedezéseket felbuzdulva, hamarosan vissza akar térni a Melville-fokra.

Forrás: Index

Ködfoltos párduc

A ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa) egy különleges, macskaféle ragadozó. Egy ideig úgy gondolták, nemének egyetlen faja, ám kiderült, hogy egy másik ködfoltos faj is él Borneón és Szumátrán.

Rendszertani besorolás:

Ködfoltosok neme (Neofelis) << párducformák alcsaládja << macskafélék családja << ragadozók rendje << emlősök osztálya << gerincesek altörzse

Malaga, a lajhármaki

Ez év 100. bejegyzésének képeket hoztam nektek, méghozzá a Szegedi Vadaspark egyik legédesebb állatáról, Malagáról, a lajhármakiról. A képeken rajta kívül még a párja Maci és a lányuk Krumpligombóc is szerepel :).

Jó képnézegetést! :)

"Nini, van itt valaki."

Goeldi-tamarin vagy ugrótamarin

A Goeldi-tamarin (Callimico goeldii) vagy más néven ugrótamarin az emlősök osztályába, a főemlősök rendjébe tartozik, azon belül a csuklyásmajmok családjába.

1904-ben írták le, az egyike a legkésőbb felfedezett főemlősöknek. Nevét Émil August Goeldi svájci tudós után kapta.

Régebben külön családnak gondolták, egyetlen fajjal, ma már a karmosmajmok közé tartozik.

Az űrmedúza nem szeret a Földön

A NASA kutatásaiban régóta helyet kaptak az űrben született, űrben élő állatok vizsgálata, hogy információkat gyűjtsenek a szélsőséges gravitációs környezetben történő fejlődési rendellenességről, melyek később valószínűleg az űrben született és élő embereket is sújtaná.

Medúzákat már a '90-es évek óta küldenek az űrbe és a kutatások azt mutatják, hogy az ott született állatok képtelenek megélni földi környezetben. Normális gravitációs környezetben a medúzák testük alsó peremén apró zsebeket alakítanak ki, melyekben kalcium-szulfát kristályok találhatók. Akárcsak az embernél, a belső fülben lévő kalcium-kristályok, úgy a medúzáknál is ezek segítenek meghatározni, merre van az ég és a föld, és segítenek a tájékozódásban.

Az űrben született medúzáknál a zsebek kifejlődtek, de a mikrógravitációhoz alkalmazkodott állatok, visszakerülve a Földre, képtelenek voltak megfelelően tájékozódni, és össze-vissza mozogtak.

A kutatások alapján úgy vélik a tudósok, hogy ugyanez történne az űrben született emberekkel is.

Forrás: Index

A selyemmajmok kutatása segíthet a beszéd kialakulásának megértésében

Amerikai kutatók vizsgálták a selyemmajmok kommunikációját, és az eredményeket a Current Biology szaklapban jelenítették meg. A kutatások arra mutattak rá, hogy a selyemmajmok kommunikációjának mintázata hasonlít az emberi párbeszédekhez.

Akárcsak az emberi kommunikációban a selyemmajmoknál is fontos a felváltva beszélés és figyelés ahhoz, hogy hatékony információ csere történjen. Ez a viselkedés viszont a legközelebbi rokonainknál a csimpánzoknál nincs meg. Az ő együttműködésük alapja a manuális gesztusokon nyugszik.

A Princeton Universty kutatója, Asif Ghazanfar az együttműködéshez szükséges hanggal történő kommunikációt vizsgálta a selyemmajmok esetében. Azért őket választotta, mert ezek a kis majmok sokkal több információ cserét végeznek hanggal, mint a csimpánzok. Ráadásul a selyemmajmok nem csupán a hang-kommunikáció miatt hasonlítanak az emberekhez, hanem mert ők is együttműködnek, azaz társas állatok.

Goeldi-tamarin

A kísérletek igen egyszerűen zajlottak. Két selyemmajmot egy szoba két sarkába helyeztek és függönnyel eltakarták őket egymástól. Így a két állat csak hallotta, de nem láthatták egymást. A hívó hangokat felvették, és az adatokból az derült ki, hogy a kis majmok íratlan szabályokat követnek: kb. 5 másodpercenként hívják társukat.

Lisz-majom

Két lehetséges magyarázat létezik erre:

1. A csoport egy tagja akkor tudhatja, hogy sikerült-e a kapcsolatfelvétel, ha a válasz függ a saját hangadásától, így szünetet kell tartania két hívás között.

2. Időbe szükséges az információ feldolgozására.

Törpe selyemmajom

A selyemmajmok kommunikációjának kutatása segíthet megérteni az emberi beszéd kialakulásának evolúcióját. Azaz, hogyan léptünk át a gesztusokból a hang alapú kommunikációra.

Forrás: Index

Mérlegelik a kockázatot az ausztrál poszáták

Az Ausztrál Állami Egyetem biológiai kutatórészlegének új kutatása szerint a fehértorkú ausztrálposzáta (Sericornis frontalis) szülők tudatos kockázatot vállalnak, mikor figyelmeztetik a fiókáikat a ragadozók megjelenésére. Tonya Haff és Robert Magrath, két ausztrál biológus egy tudományos folyóiratban azt közölte új kutatását.

Az ausztálposzáták fiókái igen hangosak, és akkor is csipognak, mikor a szülők nem etetik őket. Ez a hang viszont felhívja rájuk a ragadozók figyelmét; de amikor meghallják a szülők figyelmeztető hangjelzését, az apróságok azonnal elcsendesednek, így nehezebb őket észrevenni. A riasztó hang viszont kockázatot jelent a szülőknek, ha a ragadozó felfigyel erre a jelzésre. A poszáták ezért minden alkalommal mérlegelik a kockázatot. Csak akkor riasztanak, ha a fiókák túl hangosak, ezáltal nagyobb az esély, hogy rájuk találnak. Ha a fiókák csendesek, akkor kevesebb, halkabb a riasztás, vagy akár el is maradhat.

A kutatók 21 poszátafészeknél csináltak vizsgálatokat a költési időszakban, rablóvarjú- és papagájmodellek felhasználásával.

Forrás: Híradó.hu

Gyémánt eső a Szaturnuszon

A Szaturnuszról és a Jupiterről érkező új adatok arra utalnak, hogy ezen a két bolygón a légkör gyakori összetevője a gyémánt. Kevin Baines, a NASA kutatója azt nyilatkozta, hogy évente akár 1000 tonna gyémánt is keletkezhet a Szaturnuszon, melyek közül a legnagyobbak akár 1 centiméter átmérőjűek is lehetnek.

A kutatók a bolygók hőmérsékleti és nyomás-előrejelzéseit elemezték, és azt kutatták, hogyan viselkedik a szén a megadott körülmények között. A gyémánt keletkezési folyamatok valószínűleg a két bolygó felső légkörében történik. Ez a terület a viharok sávja, ahol a villámok energiája a metánt korommá égeti el. A lefelé hulló korom egyre nagyobb nyomás alá kerül, végül 1600 km zuhanás után grafittá válik, ami további 6000 km zuhanás után gyémántkristályokká szilárdulnak. Ez után még 30.000 km zuhanás vár rájuk, hogy földet érjenek.

A kutatók szerint viszont a felszínen már olyan szélsőségesen nagy a nyomás és a hőmérséklet, hogy a gyémánt nem tartja meg a kristályos formáját, bár még nem tudják, hogy mi történik vele a felszínen. A hipotézisek szerint folyékony szén tengerré alakulhat át.

Forrás: Index

Karcsú lóri

A karcsú lóri (Loris tardigradus) a főemlősök (Primates) rendjébe tartozik, azon belül a Lóriszerűek (Lorisidae) családjába, akárcsak a lajhármakik.

Alfajok: karcsú lóri (L.t. tardigradus) és a felföldi karcsú lóri (L.t. Nycticeboides)

A rinocéroszok helyzete

Annak idején az orrszarvúak keresztülvándoroltak Eurázsián és Afrikán, és ismerünk barlangrajzokat Európában, melyek őket ábrázolják. Régen elterjedtek voltak Afrika szavannáitól egészen az ázsiai trópusi esőerdőkig, de manapság csupán néhány orrszarvú él a védett területeken és nemzeti parkokban.

Fehér orrszarvú (Ceratotherium simum) - Nőstény és kölyke Kenyában
Forrás: WWF

Ázsia

A két orrszarvú faj Ázsiában - a jávai és a szumátrai - kritikusan veszélyeztetett fajok (IUCN vörös listáján). A jávai orrszarvú egyik alfaja 2011-ben kihalt Vietnámban. A jávai orrszarvúk egy kis populációja egyelőre még él az indonéziai Jáva szigetén.

A sikeres fajvédelem a harmadik ázsiai faj, az indiai orrszarvú (vagy nagy egyszarvú) esetében történt, melynek egyedszáma növekedni kezdet. Az IUCN státusza veszélyeztetettből sebezhetővé vált, bár még mindig vadásznak rá a szarva miatt.

Két orrszarvú Namibiában
Forrás: WWF

Afrika

Afrikában, délen a fehér orrszarvúról azt hitték, hogy kihalt, de napjainkban a védett területek hatására növekedni kezdett a száma, és a "fenyegetett közeli" státuszba került. Viszont északon a fehér orrszarvú alfaja valóban kihalt a vadonban, és csak néhány fogságban élő példány található Kenyai rezervátumokban.

A fekete orrszarvú száma az elmúlt két évtizedben a duplájára nőtt. A mélypont 2.480 egyed volt, de az azóta kialakult teljes szám is csupán töredéket a 20. század elejére élő kb. 100.000 példánynak.

Forrás: WWF