2013. április 17., szerda

Fán lakó sün


 Brazilia legveszélyeztetettebb ökoszisztémájában fedeztek fel egy fán lakó sündisznót. A helyiek „coandu-mirim” néven ismerik az állatok, míg a kutatok Coendou speratusnak nevezték, melyből a „speratus” latin szó „remény”-t jelent.
A Coendou speratus élőhelye a kipusztulás szélén áll, a régióban már összefüggő esőerdő nincs, csupán töredékei maradtak meg. Az itt valaha őshonos erdőt ugyanis a mezőgazdaság miatt 98%-ban már kiirtották.

A Coendou speratus egy fán lakó sündisznó. Az Atlani őserdők lombkoronái között él. Éjszakai állat, nappal faodvakban alszik. Az állatot sötétbarna tüskék fedik, melyet vöröses csíkok törnek meg. Nem rovarevő, mint a legtöbb sündisznó, táplálékát éretlen magok, fenyőmag kéreg, levél és gyümölcs alkotja.

Ezen új faj megjelenése reményt adhat a kutatóknak, hogy sok faj nem halt ki az Atlanti esőerdő térségben, csupán visszahúzódtak. Az Atlanti esőerdő a világ legnagyobb egybefüggő ökoszisztémája. Brazilia és Argentína területén fekszik. Itt található a föld legnagyobb biodiverzitása is, hiszen 264 emlős-, közel 1000 madár-, 456 kétéltű- és hüllőfaj, valamit 300-350 édesvízi hal él a területen.

Forrás: GreenProfit
Kép: Antonio Rossano Mendes - Pernambuco Egyetem

2013. április 16., kedd

Madárélet


 Kövesd figyelemmel hét madárcsalád életét a neten keresztül. A rétisasok már kiköltötték fiókájukat a Hortobágyon, a kerecsensólymok négy tojása bármelyik nap megmozdulhat, és persze a gólyák is alig várják a kicsik világra jöttét. Most te is részese lehetsz ennek az élménynek, az alábbi linkek segítségével:
A legjobb minőségben a kerecsensólymok életét figyelhetitek meg. Tavaly már volt kint kamera, így Samu és Hajnal kirepülését én magam is láttam. Élmény figyelni őket!

2013. április 15., hétfő

Új orángután populáció + állatkerti rövid hírek


 A WCS most februárban kezdte meg a Borneo szigetén felfedezett, közel kétszáz egyedből álló Pongo pygmaeus pygmaeus elnevezésű orángután alfaj újonnan felfedezett populációját vizsgálni. Ez az alfaj a legveszélyeztetettebb a szigeten élő alfajok közül, összlétszámát mindössze 3000-4500 példányra becsülik. Az új populáció a Sarawak állambeli Batang Ai Nemzeti Park melletti, mindegy 140 km2 dzsungelben él. A WCS szakemberei felderítő körutat tettek éppen a térségben, mikor felfedezték az orángutánok által használt fészkeket és ügyesen felépített alvóhelyeket, és így találtak rá az új populációra is.

Forrás: Greenfo

2013. április 9., kedd

Gén-tolvaj alga

Galdieria suphuraria egy igen különleges vörösalga faj. A Yellowstone Park, Izland és az Etna vulkáni forrásainak legsikeresebb faja – az ott élő élőlények 90%-át teszi ki. Sokkal nagyobb számban fordul elő ezeken az extrém élőhelyeken, mint egyes alacsonyabb rendű extrém só- és nehézfém-toleráns baktérium vagy ősbaktérium fajok.
Ez a vörösalga faj átlagos körülmények között zöld színű és fotoszintetizálással állít elő energiát, ám az extrém körülmények között élő, nehézfém-toleráns változata sárga, és kemotróf - kémiai energianyerés - életmódra tért át. A G. suphuraria egysejtű szerveződésű, nyálkás réteget alkotva élnek köveken.

Gerald Schönknecht és csapata a Yellowstone Nemzeti Park vulkanikus forrásaitól vettek mintákat, és megvizsgálták a faj DNS-szekvenciáit. A vizsgálatok alapján pedig kiderült, hogy a faj sikerének titka, hogy géneket lop a környezetében élő baktérium- és ősbaktérium fajoktól. A folyamat jelentősége az, hogy míg a sejtmaggal nem rendelkező baktériumok képesek kicserélni egymással a DNS-szakaszaikat ivaros szaporodás nélkül (gén-transzfer), addig a magasabb rendű, sejtmaggal rendelkező eukarióták esetében, mint az algák, ez nem jellemző. A kutatók sikeresen meghatározták a G. suphuraria túléléséhez szükséges gének szerepét, és azt, hogy milyen hatékonyan alkalmazza a baktériumokra jellemző géntranszfer stratégiát. A vizsgálatok pl. azt mutatták ki, hogy az algákban az ATPáz enzim számos, ősbaktériumokra jellemző típusa jelent meg, mely a hőtűrésüket javítja. Az extrém termofil baktériumokban ez az enzim másféle szerkezettel rendelkezik, mint más élőlényekben, és ez segíti a hőtűrést. Hasonlóképpen jelentek meg a sók, arzén, higany és egyéb nehézfémek ártalmatlanítását szolgáló fehérjék kialakulásához szükséges gének is.
G. suphuraria
Kép: Christine Oesterhelt
De nem csupán ezek az enzimeket és fehérjéket „lopták” el a baktériumoktól, hanem a tápanyagfelvétel folyamatát is tőlük tanulták el. Így glicerolt, acetátot hasznosítanak, és nincsenek csupán a fotoszintézisre utalva.
A kutatók egyelőre még nem tudják a géntranszfer pontos folyamatát. Lehetséges, hogy vírusok, paraziták, szimbionta baktériumok által került be a sejtekbe. Hozzá kell tennünk viszont, hogy ha a G. suphuraria nem lenne egysejtű, akkor ez a módszer nem sokat érne. Többsejtűeknél ugyanis a géneknek az ivarsejtekbe kellene jutniuk, hogy öröklődhessenek.
A kutatók most más egysejtűeket is vizsgálnak a géntranszfer szempontjából. Az viszont már bizonyított, hogy a G. suphuraria nem lenne képes megélni ezen az extrém élőhelyen a baktériumoktól szerzett gének nélkül.

ATP: adenozin-trifoszfát - energia tárolásra, szállításra, energiaforrásként használja a szervezet.
enzim: biokatalizátor - gyorsítja a szervezetben lejátszódó biokémiai folyamatokat

Forrás: Medbio

2013. április 7., vasárnap

Új tarantula Srí Lankán


 Brit zoológusok új tarantulafajt fedeztek fel Srí Lankán. Az új pók a tigrispókok családjába tartozik, és a Poecilotheria alfajba sorolták, melyeknek élőhelye Srí Lanka és India. Ezek a pókok igen gyors mozgásúak, erős a mérgük, és színesek.

Az új faj, ami a Poecilotheria rajaei nevet kapta akár 20 centisre is megnő. Külső mintázata – hasán rózsaszín gyűrű, lábain jellegzetes sárga-szürke mintázat látható – alapján valóban új faj lehet, de biztos csak a DNS vizsgálat után derül ki. Fákon él, de élőhelye egyre inkább csökken az erdőirtások miatt. Emiatt elhagyott faépületekbe költöznek, de már megtalálták őket kisebb városokban is. Ha felfedezik, hogy új fajról van szó, akkor a P. rajaei egyből a veszélyeztetett fajok listájára kerül.

Forrás: Index

2013. április 2., kedd

Gátépítés veszélyezteti az új fajt


 2012-ben a dél-amerikai Madeira folyó mellékágának gátépítése közben fedeztek fel egy új a lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) rendjén belül féreggőték (Caeciliidae) családjába tartozó fajt. Különleges hengeres alakja és lapos feje miatt a péniszkígyó (Atretochoana eiselti) nevet kapta.
A fajról egyelőre még igen keveset tudnak, de azt sikerült kideríteni, hogy tüdőtlen kétéltű, csak a bőrén keresztül lélegzik. Látása csupán fényérzékelésre korlátozódott, de a szaglása igen fejlett lehet. A fiatal egyedek egy másik, Francia Guyanában felfedezett féreggőtéhez hasonlóan anyjuk bőrével táplálkoznak, mely ebben az időszakban megvastagszik és a zsírtartalma is megnő. Férgekkel, termeszekkel, halakkal és vízi kétéltűekkel táplálkozik, trópusi erdők avarjában él, vizek közelében.
Péniszkígyó

Tavaly hat péniszkígyót mentettek ki egy kiszáradt folyóból, ezek közül kettőt tudtak a tudósok vizsgálni, mert egy elpusztult a maradék hármat pedig visszaengedték a természetbe. Populációjuk mérete egyelőre nem ismert, de a természetvédők szerint az Amazonas folyóhoz kapcsolódó gátépítések veszélyeztethetik létüket. A 2020-ig megépülő 30 gát amúgy is nagy károkat okozhat az esőerdőkben.

Forrás: Greenprofit