Új madárfaj Kambodzsában

Narancssárga tollkoronát viselő új poszátát fedeztek fel Kambodzsa fővárosában. A Wildlife Conservation Society bejelentése szerint a madár élőhelye veszélyben van. Az Orthomus chaktomuk, azaz kambodzsai varrómadár nevet kapta.

A kis poszáta szürke, vörös és fehér tollruhát, narancsszínű tollkoronát visel, és hangos énekéről könnyű felismerni. Síkvidéken él, a sűrű bokrokat kedveli, ami Phnompenben, Kambodzsa fővárosában, igen kevés van, de annál több a szomszédos területeken. A kutatócsoport szerint az IUCN-nek a mérsékelten fenyegetett fajként kellene kategorizálnia az új fajt, mivel élőhelye pusztul, és csak tovább csökken majd az emberi hatásokra.

Kép: Origo

A Wildlife Conservation Society munkatársai szerint fantasztikus felfedezés, egy ekkora városban új fajra lelni, ám az Ázsiában élő, látványos madárvilág egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Ráadásul a Mekong-térségnek nevezett Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Mianmar és Jünnan tartomány a biológiai sokféleség szempontjából különleges térkés. Évről-évre egyre több fajt fedeznek fel itt. 2011-ben pl. több, mint 120 új fajt írtak le itt.

Forrás: Origo

Baktériumok az űrben

Az Atlantis űrsiklón tenyésztett Psudomonas aeruginosa baktériumok szokatlan formációt vettek fel a világűrben. Az egybefüggő baktériumbevonat ugyanis oszlopos-kupolás alakba rendeződött, és sokkal jobban elszaporodott, mint a Földön lévő kontrollbaktériumok.

Pseudomonas eruginosa

Az Atlantison végzett kísérlet célja egyébként az űrhajósok egészségének védelmében történt. A kutatók próbálják megtudni, hogyan viselkednek az emberi szervezeten, szervezetben lévő baktériumok az űrben, hogy ezzel is megkönnyíthessék az űrhajósok sorsát odafent. Ez a felfedezés most egy nagy előrelépés ebben a vizsgálatban.

Forrás: Index

A Földet fedő zöld

A NASA elkészített egy interaktív térképet, amely megmutatja mennyi növény borítja a bolygót. A Suomi NPP nagy felbontású képeinek összeillesztésével a kutatók képesek megmutatni a Föld leggyérebb vagy legdúsabb vidékeit.

A térkép.
Forrás: Tisztajövő

A NASA még arra is odafigyelt, hogy ne pillanatfelvételekkel dolgozzon. Egy teljes év adatait gyűjtötték össze, melyek alatt a változásokat figyelték meg. A képeken a sötét területeken a leggazdagabb, a halvány területeken pedig a leggyérebb a vegetáció.

Forrás: Tisztajövő

Az árvízi gazdálkodásról – Videó

A Szövetség az Élő Tiszáért szervezet készített egy animációs filmet a Tiszai árvízi gazdálkodás múltjáról, és lehetséges jövőjéről. A 18 perces kisfilm alcíme: Éléskamra vagy Kárpát-sivatag?

A videót mindenkinek érdekes megnézni. Választ ad olyan kérdésekre, hogy miért is félünk a Tiszától annyira? Mi változott annyira, hogy a Tisza jelentése az életről a fenyegetésre változott.

Videó: Szelídvízország

A párzás okozza a végzetét

 Az Észak-Amerikában élő sötét vidrapók (Dolomedes tenebrosus) az életében csupán egyszer párzik, egyetlen nősténnyel. Ennek nem az a jelenség az oka, mely oly gyakori a pókok esetében, hogy a nőstény megeszi a hímet. A halál oka egyértelműen a párzás folyamatával függ össze.

A halál okát Steven Schwarts a Nebraska-Lincoln Egyetem doktorandusz hallgatója fedezte fel. A legtöbb pók fejtori részén található egy tapogatóláb, mely a hímeknél párzólábbá alakul. A hímek a spermája először egy spermahálóba kerül, onnan pedig a hím párzólábba felszívja, mely megduzzad tőle. A párzáskor a párzólábukból juttatják a spermát a nősténybe, mely a legtöbb pók esetében ilyenkor leapad. A vidrapóknál viszont nem így történik. A párzóláb feldagadva marad, ezáltal haszontalanná válik. Így a párzás után a hím összezsugorodik, a nőstényen lóg pár órát, aztán elpusztul. A kutatások szerint a halál oka összefügg a kitágult párzólábba. Schwartz pár esetben kiváltotta a párzóláb duzzanatát, ami a hím halálához vezetett.

Sötét vidrapók
Forrás: www.carolinanature.com

Habár a nőstény vidrapók maga nem okozza a hím halálát, ám a kimúlás után elfogyasztja a hímet, ami úgy tűnik elősegíti a gének öröklődését. Ugyanis a hím elfogyasztása után a nőstény kevésbé vonzódik más hímekhez, ez által nagyobb eséllyel lesznek az utódok az első párzó hím utódai.

Forrás: Origo

Új darázsfaj Costa Ricáról

 A Tinkerbella nana névre keresztelt aprócska darazsat találtak Costa Ricán. A nevét a Pán Péterben lévő tündérről (Tinker Bell magyarul: Csingiling) és a kutyáról (Nana, magyarul: Dadus) kapta. Az új faj a parányfürkészek családjába tartozik. Mivel különleges szerkezetű szárnyai bizonyos mértékű repülésre alkalmasak, ezáltal a legkisebb röpképes rovarok egyike.

Tinkerbella nana-t John Huber és John Noyes kanadai kutatók írták le. 4 mm keresztmetszetű hálóval növényekről vettek mintát, majd kézzel vizsgálták át az anyagot, és így találtak rá az aprócska rovarra, mely mindössze negyed milliméter nagyságú. A Tinkerbella más rovarok petéin és lárváin élősködik és szaporodik, akárcsak nagyobb fürkészdarázs társai.

Fotó: John T. Huber

A kutatók egyelőre azt tudták megállapítani, hogy a Tinkerbella fajoknak minden rovarokra jellemző szerve megvan – ez más mikroméretű rovaroknál nem így van –, és mikroszkóp alatt felfedezték, hogy apró szárnyaik szőrökben végződnek, amik a repülést segíthetik. Egyelőre azonban a kutatók még dolgoznak azon, hogy megértsék, hogyan képesek ezek az aprócska élőlények repülni. Egyrészt a felemelkedéshez nagyon sok szárnycsapásra van szükségük, másrészt aprócska testüket egyetlen szellő is messze sodorhatja. Mindezek ellenére a Tinkerbella fajok nagyon sikeresek. Costa Ricán, Hawaii-n és a Trinidad trópusi erdeiben ismert példányok mellett a kutatók szerint legalább még 300 faj élhet a területen.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a parányfürkészek a legkisebb, szárnyakkal és rovarokra jellemző szervekkel ellátott rovarcsalád. A náluk kisebb rovarok már lényegesen leegyszerűsödött testtel élnek túl.

Forrás: Medbio