2013. július 31., szerda

Állatkerti hírek – Július

FÁNK
1. Két szürkenyakú koronásdaru fióka kelt ki a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A két fióka születését július 25-én hozta nyilvánosságra a FÁNK. A fiókák pihetollazata vörösesbarna, illetve zsömleszínű, és tömzsi lábakon szaladgálnak. Később felnőtt korban lábuk megnyúlik, és a fejükön is megjelenik a tollkorona, amiről a nevükről kapták. A szülőpár, Mami és Papi már 1999 óta él az állatkertben, és azóta majdnem két tucat fiókát költöttek ki.
Manul; kép: Bagosi Zoltán
2. Július 22-én érkezett hím manul – vagy pusztai vagy Pallas-macska –, a Fővárosi Állat- és Növénykertbe. A manul egy ázsiai macskaféle, és igazi ritkaságnak számít az állatkertek körében. Az új jövevény Angliából érkezett, és már látható az állatkertben.

Szegedi Vadaspark
1. Tompaorrú krokodilok születtek a Szegedi Vadasparkban. Ez még zoológiai körökben is szenzációnak számít. Ez a faj nagyon ritka, és szaporítása nagyon fontos, ezért is örömhír a 9 kis krokodil születése. A tojásokat nem a szülők, Barbi és Bobo, keltették ki, mivel a kifutójukban nincs meg hozzá a megfelelő környezet – 30 °C és 80-90% pára –, így mesterséges keltetőbe kerültek. 4 kiskrokodilt már a látogatók is megnézhetnek a 9-ből.
Tompaorrú krokodil kicsi; kép: Endrédi Lajos

Nyíregyháza – Sóstó ZOO
1. Július 25-én jelent meg a hír, hogy afrikai leopárdok születtek a nyíregyházi állatkertben. A szülőpár 2007-ben került össze, azóta minden évben születnek kis leopárdok, de idén ikrek jöttek a világra, most először. A kicsik az anyjuk kifutójában vannak.

2. Július elején fehérkezű gibbon született Nyíregyházán. A kicsivel együtt négytagúvá vált a család.

3. Július elején sárgaszakállas makik születtek nyíregyházán. Ez a faj igen ritka, így a kicsit születése nagy öröm az állatkertek számára.


2013. július 29., hétfő

Hőségriadó - Extrém hőtűrők előnyben!

Következzenek a leghőtűrőbb fajok:
Nem régen fedeztek fel egy víz alatt élő egysejtűt, mely extrém hőtűrő képességekkel bír. Kísérletek kimutatták, hogy a 121-es törzsként ismert mikróba akár még 121 °C-on is képes szaporodni, és még 130 °C-on is túlél.
Pompei-féreg
A magas hőmérséklet kicsapja a fehérjéket, és elszakítja a kötéseket, és emiatt a legtöbb élőlény már nem tud életben maradni 60 °C hőmérsékletnél. Az efelett túlélő élőlényeket nevezzük extrém hőtűrőknek. Ahhoz, hogy a baktériumok kibírják ezt a hőmérsékletet, erősebb kötések szükségesek a DNS-ekben, és tartósabb fehérjék szükségesek. Emellett pedig 100 °C felett az élőlénynek képesnek kell lennie több ATP-t (adenozin-trifoszfát, energiaközvetítő) termelnie, mint amennyi elbomlik a hőmérséklet hatására.
Többsejtű élőlények közül egyelőre egyetlen extrém hőtűrő fajt ismerünk: ez pedig a pompeji-féreg (Alvinella pompejana), mely 5000 méter mélyen él a víz alatt. Ennek a fajnak az ideális hőmérséklet a 60 °C. Viszont nagyon érzékeny minden egyéb környezeti változásra. Az a fantasztikus még ebben a fajban, hogy az óceán alatti kürtők közelében él (itt a víz akár 400 °C is lehet), és a kutatók kiderítették, hogy ez a féreg néhány pillanatra még a 80-100° C-os hőmérsékletet is túlél.
Szaharai ezüsthangya
A többsejtűek közül, a szárazföldön az ismert leginkább hőtűrő faj a szaharai ezüsthangya (Cataglyphis bombycina), mely 55 °C-on él legjobban. Ennek egyik oka, hogy ebben a hőségben az ellenségei már nem jelennek meg.


Forrás: Index

2013. július 25., csütörtök

Veszélyben a grönlandi fókák – fogy a jég

Grönland partjainál egyre több elpusztult vagy legyengült grönlandi fókát (Pagophilus groenlandicus) találnak. Egy tanulmány szerint a pusztulás egyik okozója az Atlanti-óceán északi részén lévő jégtáblák csökkenése.
A legtöbb partra sodródott fóka ugyanis fiatal példány. A tanulmány készítői szerint az egyre csökkenő mennyiségű jégtáblákon egyre kevesebb fóka fér el, így sok olyan fiatal példány kényszerül a vízben maradni, akik még nem tanultak meg tájékozódni az óceánban, vagy nem tanulták meg még a vadászat alapjait. Ezért az éhes fókák a dél felé tartó halrajokat követve eltévedhetnek, az esetleges vadászatok sikertelensége miatt el is pusztulhatnak Grönland partjai közelében. A legtöbb fóka hím, ugyanis a hímek merészebbek, nagyobb távolságokra is elúsznak táplálékkeresés közben.
Grönlandi fóka
A kutatók úgy vélik, a probléma egyik okozója az északi jégtáblák olvadása. A grönlandi fókák jégtáblákon párosodnak, és itt is hozzák világra, és nevelik a borjaikat, de az elmúlt 30 évben 8% csökkent az áprilisi jégtáblák kiterjedése. Ez pedig az az időszak, amikor a legtöbb borjú megszületik.


Forrás: Index

2013. július 22., hétfő

Észak-Európában már fenntartható a halászat

Egy új kutatás szerint az Atlanti-óceán északi részén élő tengeri halfajok nagy részét már fenntartható mennyiségben halásszák. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor hamarosan megindulhat az állományok növekedése.
A kutatók – Paul Fernandes és Robin Cook – 57 északkelet-atlanti halpopulációt vizsgáltak meg. Ezeket már közel 60 éve figyelik, így megfelelő alapot nyújtottak a túlhalászat vizsgálatára. A kutatók a halpiacokon gyűjtött, valamint a halász- és kutatóhajók által szolgáltatott adatokat dolgozták fel.
Az eredmények azt mutatták ki, hogy a zsákmány nagyságát csökkentették a halászok ez által pedig a halpopulációk mérete növekedni kezdett. A 2002-es halászati reform óta (lecsökkentették a halászható mennyiséget) a halállományok helyzete javulni kezdett. 2011-ben már a legtöbb halat fenntartható módon halászták ki.

A tudósok viszont felhívják rá a figyelmet, hogy a tengeri halállományoknak csupán egy részét vizsgálták, és szükséges lenne minden halászott halfajra odafigyelni. Pl. a tőkehalak populációja még nem igazán kezdett el növekedni. De ha továbbra is odafigyelnek a halászatra, és kerülik a túlhalászatot, akkor a tengerek halállománya visszatérhet az eredeti szintre.


Forrás: Greenfo

2013. július 17., szerda

Új tengeri csigafaj - Csupaszkopoltyús csigák

Floridában egy új csupaszkopoltyús csigafajt fedeztek fel. A Melibe arianae nevet kapó csigafaj a Tethyiidae családba tartozik. A faj a Melibe genusz első trópusi atlanti faja.
Melibe arianae

A csupaszkopoltyús csigák, vagy más nevükön a házatlan tengeri csigák (Nudibranchia) a búvárfotósok kedvenc témái. Ez a puhatestű altörzs igen színes és látványos megjelenéssel hívja fel magára a figyelmet. Az óceánokban mindenfelé elterjedtek, de legtöbbjük a trópusi és mérsékelt övi vizekben él meg.
Nembrotha cristata
Életkor: 1-2 év
Élettér: sekélyebb vizek (ár-apály zónák alatt, homokos part, korallzátonyok)
Táplálkozás: ragadozók (korall, szivacs, tengeri rózsa, ritkábban halak), hús és moszatevő is akad köztük
Ragadózói: halak, tengeri teknős, tengeri pók, tengeri csillag
Mozgás: úszás, mászás
Szaporodás: hímnős állatok; szaporodási időszak tavasszal és nyáron van, petékkel szaporodik, a lárvákat az áramlatok sodorják magukkal.
Veszélyeztető tényezők: vízszennyezés, hajózás
Veszélyeztetettség: nem veszélyeztetett
Flabellina iodinea

Források: Wikipedia, Zookeys

Kapcsolódó bejegyzés: Állat, mégis növény?

2013. július 13., szombat

Jószívű gyerekrablók

Jószívű gyerekrablók címmel jelent meg egy felvilágosító videó az Indavideó portálon. A Madármentők által készített kisfilm felhívja a figyelmet, hogy nem kell minden kisállatot megmenteni, csak azért, mert úgy tűnik, hogy egyedül van. Lehetséges, hogy a szülők épp tőlünk ijedtek meg, és ezért nem keresik fel a kölykeiket.

Őzek
A tavasszal született kis őzek, úgynevezett elfekvő állatok. Ez azt jelenti, hogy a gida nem követi folyamatosan a mamáját mindenhova, hanem lefekszik a fűbe, és lapul, hogy ne vegyék észre. Ilyenkor a mamája nem hagyja magára, sőt gyakran a ragadozókat próbálja elcsalni a közeléből. Az őzmama bizonyos időnként, ha nem érez veszélyt, visszatér a kicsihez, és megeteti, sőt gyakran új helyre is viszi őt. Ezért tehát a fűben vagy erdőben talált kis őzek nem árvák! Ha megsimogatjuk őket, vagy hozzájuk érünk a szagunk riasztóan hathat a mamájára, így épp mi tesszük az őzgidát azzá. Őzet csak akkor mentsünk meg, ha sérült. Ha elfekvőt találunk, akkor ne nyúljunk hozzá, hagyjuk ott. 1-2 óra múlva a mamája el fogja vinni.

Madarak
Az földön, vagy bokrokon gubbasztó kicsi, de már tollas madarak szintén a megmentések áldozatai lehetnek. Leggyakrabban városokban a fekete rigó fiókák esnek a jószívű gyerekrablók áldozatává. A kis tollas madarak általában már közel vannak a kirepüléshez. Saját önszántukból ugrálnak ki a fészekből, mert próbálgatják a szárnyaikat, vagy előfordul, hogy a szülők csalják ki őket onnan. Ezek a fiókák már képesek 1-2 méterre alacsonyan elrepülni, de még gondoskodni nem tudnak magukról. Ezért általában egy igen éles, hívogató hanggal jeleznek a szülőknek, hogy nem a fészekben vannak, így azok megtalálják őket akár a fűben is.
Ezért hát kismadarakat is akkor mentsünk, ha azok sérültek, vagy teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a szülei nem tudják etetni. Ha mégis féltjük a kicsit, mert macskát láttunk a környéken, vagy bármi más ragadozót, akkor tegyük őt egy védettebb helyre. Mentőközpontba csak végső esetbe vigyük, mert bár a szakemberek tudják, hogyan nevelhetik fel őket, mindig a természetes környezetben, a szülők által való felnevelés a legjobb! Ráadásul az énekes madarak érzékenyek lehetnek a stresszre, amit a megfogás és a szállítás okoz.

A videóban még több információt tudhatunk meg:

2013. július 11., csütörtök

Meglepően magas biodiverzitás a jég alatt

Januárban orosz kutatók 3400 méter mélyről vettek vízmintát a Vosztoknak elnevezett jég alatti tóból. Ezekben pedig több mint 3500 élő szervezetet DNS-ét mutatták ki.
A DNS-ek 94% baktériumoktól származott – sok olyat is, melyek halak, rákok, gyűrűsférgek emésztőrendszerében is megjelennek, sőt olyan DNS-ek is előkerültek melyek teljesen új fajokhoz tartozhat. Ezenkívül találtak még egysejtű és többsejtű organizmusokat is, pl gombákat. Kettő olyan mintát is előkerült, melyek archeáktól, azaz ősi, baktériumokhoz hasonló egysejtűekből származnak. A kutatók úgy gondolják, hogy a tó vizében fejlettebb szervezetek is találhatóak.

Ez a nagy biodiverzitás azért lepte meg a kutatókat, mert a szélsőséges körülmények miatt a tavat sterilnek gondolták. Az expedíció célja ősi, hidegtűrő létformák keresése volt, de az eredmények minden várakozást felülmúltak.

A DNS és RNS darabkákat nagy gondossággal nyerték ki, ugyanis a laborvizsgálatok során biztosítani kellett a jégminta tisztaságát. Ezt úgy valósították meg, hogy 4 °C-os 5,5%-os hipoklorid oldatba helyezték a mintát, majd 3x desztillált vízzel lemosták a jég külső részét. Ezek után steril körülmények között olvasztották meg, megszűrték, centrifugálással kinyerték a DNS és RNS darabokat, aztán a vizet visszafagyasztották. A darabokat ezután vizsgálták meg.


Forrás: Origó

2013. július 8., hétfő

Amazóniai erdőirtás számokban

Egyre nő a fakitermelés az Amazonas vidékének esőerdeiben. Idén májusban nagyobb területen irtották ki az erdőt, mint tavaly. Íme néhány adat a kitermelésről:
2011 augusztus és 2012 július vége között 2051 km2 esőerdő tűnt el
2012 augusztusa óta 2338 km2 esőerdő tűnt el (ez New York területének háromszora)
2013 májusában 565 km2 területet irtottak ki. Ez 5x nagyobb volt, mint 2012 májusában.

Az esőerdőket főként két okból irtják: az egyik a területnyerés, a másik pedig a fakitermelés. Míg a területnyerés főként a növekedett mezőgazdasági termelés miatt történik – habár a vékony talaj és az erózió miatt sok kezelésre van szükség a megfelelő mezőgazdasághoz –, addig a fakitermelésnél előforult, hogy egyetlen faj miatt hatalmas erdőrészket vágnak ki. Ilyen pl. a mahagóni.

Az amazóniai erdőirtások legfőbb okai az infrastrukturális beruházások, a könyezetpolitka változása, és főként a mezőgazdaság (szójabab termelés). A termények ára folyamatosan nő, ezért új területeket vonnak művelés alá.
A kutatók és a környezetvédők attól tartanak, hogy az eddigi munka, melyet az esőerdők megóvásáért tettek, most a semmibe vész. További kutatásokkal is elkezdtek, hogy megvizsgálják, a pusztulást mennyiben okozza az emberi tevékenység, és mennyiben természetes folyamat.


Forrás: Index

2013. július 5., péntek

Kea

Kea
Név: Kea
Latin név: Nestor notabilis
Leírás: John Gould, 1856.
Élőhelye: Új-Zéland
Megjelenés:
testhossz: 48 cm
testtömeg: 0,8-1 kh
szárnyfesztávolság: 90 cm
tollazat: barna, olajzöld, szárnya alatt narancs folt
csőr: hosszú, keskenyen ível, kihegyesedő
farka: rövid, széles, kékes-zöld, fekete heggyel
Táplálkozás: mindenevő és dögevő


Védettségi státusz: IUCN: sebezhető, Új-Zéland: nemzetileg fenyegetett
Szaporodás:
szociális hajlam: poligám, egy hímhez több nőstény tartozik
fészekalj: 2-5 fehér tojást
kotlás: 21 nap
kirepülés: ~ 94 nap


A kea (Nestor notabilis) a papagájalkatúak rendjébe tartozik. Ezt az állatot tartják az egyik legokosabb madárfajnak a világon. Különlegessége, hogy képes akár logikai feladatok megoldására is, pl. tárgyak eltolása-elhúzása adott sorrendben, vagy képes együttműködni más fajokkal, egyedekkel, hogy megszerezze az élelmet.
Ez az okos madár Új-Zéland déli szigetén őshonos. Élőhelye az alföldi folyóvölgyek, a nyugati part erdei és a Déli-sziget alpesi régiói. Ma már ugyen nem fordul elő az Északi-szigeten, de több, mint 10.000 évvel ezelőtt élt egy populációjuk ott is. Üregekben vagy a gyökeek között fészkel.
A keák állománya 1986-ban 1000 és 5000 példány közöttire jósolták (ekkor vált védetté), 1992-ben 15.000-re.
Szárny alatt narancs színezetű
Tollazata olajzöld színű, de a szárnya alatt narancssárga színezet díszíti. Egyetlen alpesi papagájként a mindenevők és a dögevők közé sorolhatjuk, de legjobban a növényi részeket (gyökér, levél, bogyók, nektér) és a rovarokat szereti.

Védettsége:
Védetté nyilvánítása előtt az új-zélandi kormány fizetett a megölt keákért. A madár kártevőként van ugyanis nyilvántartva a juh-állományt veszélyeztette. A kormány arra számított, hogy a vadászat csak az állattenyésztő területek környékére fog korlátozódni, de tévedtek. A probléma akkor keletkezett, mikor a vadászok a fejpénz reményében a nemzetiparkokban és Westlandban is vadászni kezdtek. 1970-ben végül eltörölték a fejpénzt, de addigra 15.000 keát vadásztak le. Ekkor a madár részleges védelmet kapott, miután a megbecsült állomány 5000-re csökkent. 1986-ban teljes krül véelmet kapott.
Tollazata barna és olajzöld

1999 és 2009 között az állomány radikálisan lecsökkent. Ennek oka a kea tojások és fiókák zsákmányolása volt. A károkat erszényesek okozták, emellett az ólommérgezés is nagy százalékban okoztak a keák korai hatását.
Az Új-zélandi Fenyegetettség Osztályozási Rendszerben a kea nemzetileg fenyegetett, az IUCN vörös listáján pedig sebezhető státusztú. Ennek ellenére ma még mindig vadásszák ezeket a madarakat.

Forrás: Wikipedia
Kapcsolódó bejegyzés: Állatkerti hírek

2013. július 3., szerda

Állatkerti hírek

Szeged
1. Hat szurikáta született a Szegedi állatkertben! A sokak által kedvelt állatok kicsinyei a héten bújtak ki a járatokból, így már a látogatók is megtekinthetik őket.
2. A Szegedi vadaspark is részt vesz a kék vércsék védelmében. Az állatkert a nyestek kutatásával akarja támogatni a ragadozómadarak védelmét. A nyest ugyanis a legnagyobb veszélyeztető tényező a kék vércsék számára.
3. Júniusban egy kea pár érkezett az állatkertbe. A Szegedi Vadaspark nem titkolt szándéka a keák szaporítása.
Kea (illusztráció)


Jászberény
Július 4-én nyit a Jászberényi Állatkert éjszakai háza. Az új különleges épületben a látogatók madárpókokat, sáskákat, skorpiókat, csótányokat és a nagy szenzációt a csupasz turkálókat tekinthetik meg. Ide költözött Ananász a háromöves tatu is.


Veszprém
A Veszprémi állatkertben 4 indiai antilop született.
Indiai antilop (illusztráció)


2013. július 1., hétfő

A maki-tolvajlás vizsgálata

Duke University kutatói bebizonyították, hogy azok a makifajok, akik nagyobb közösségekben élnek, sokkal nagyobb valószínűséggel lopják el az ételt a többiek háta mögött, mint szemtől szembe. A kisérlet során hat makifaj 60 egyedét vizsgálták három különböző szituációban.
1. Két ember ült az asztalnál, két tányér étellel. Egyikük az ételt nézte, a másik elfordította a fejét.
2. Mind a két ember az ételt nézte.
3. Mind a két ember az ételt nézte, de eltakarták vagy a szemüket vagy a szájukat.
Gyűrűsfarkú maki
kép illusztráció
Azok a makik, akik nagyobb közösségből származtak, azok tudták, hogy figyelik őket, és inkább csak akkor vették el az ételt, amikor az emberek nem figyeltek. A kisebb közösségben élőkben nem tudatosult, hogy az emberek figyelhetik őket, így gyakrabban vették el az ételt akkor is, ha az emberek figyeltek. A harmadik szituációval, a bekötött szemmel-szájjal viszont a legtöbb faj nem tudott mit kezdeni.


Forrás: Index