2013. szeptember 28., szombat
2013. szeptember 25., szerda
Mikrobával energia
Egy új energiatermelő
eszközt fejlesztettek ki amerikai mérnökök. Az eszköz alapja a
szennyvizekben szerves anyagot lebontó mikrobák. Az
elektronhorgászatnak elnevezett módszer azon alapszik, hogy egy
pozitív és egy negatív elektródát merítenek szennyvíztartályba,
melyben baktériumok találhatók. A lebontás során a mikrobák a
negatív elektróda körül csoportosodnak, míg az elektronok a
pozitív elektródákhoz tapadnak.
A készülék egy vékony
cső, a két elektródával. E körül a mikrobák felszívják a
szerves anyagot a vízből, és a felesleges elektronok az elem
negatív végének szénszálaihoz áramolnak át az ezüst-oxidból
készült pozitív pólusról.
A kutatók azt remélik,
hogy a módszert hamarosan szennyvíztisztító üzemek használhatják
majd, és természetes vizeket is segít megtisztítani. A feltalálók
szerint a szennyvíz energiatartalmának 30%-át képes elektromos
árammá alakítani, ami körülbelül a napelemek hatékonyságának
felel meg.
A biogenerátorok egyik
alapja a régóta ismeretes exoelektrogének, azaz a külső
forrásból áramot előállító mikrobák léte. Ez eddig viszont
működő biogenerátort nem sikerült létrehozni, ez az első
áramot termelő, mikroba alapú energiatermelő eszköz.
Forrás: Hírado.hu
Címkék:
Kétéltűek,
Környezetvédelem,
Tudomány
2013. szeptember 21., szombat
Új csigafaj a föld mélyéről
A Horvátország nyugati részén
található Lukina Jama-Trojama barlangrendszer vizsgálata közben,
a barlangászokból és biológusokból álló kutatócsoport fedezte
fel az új fajt. A csoport eredetileg a világ 20 legmélyebb
barlangja közé tartozó rendszer pontos mélységét kívánta
megérni, miközben állatmintákat is gyűjtöttek. Az új fajt 914
méteres mélységben találták meg.
A Zospeum tholussum-nak elkeresztelt
csigafaj mindössze 2 mm nagyságú, háza szinte teljesen áttetsző.
A begyűjtött egyedeket a frankfurti Goethe Egyetemre szállították,
ahol Alexander Weigand, DNS vizsgálatokkal kimutatta, hogy egy új
fajról van szó. A Z. tholussum egyik érdekessége – az átlátszó
csigaházon kívül –, hogy egy olyan csoport tagja, mely még a
csigákhoz mérten is rendkívül lassúak. Sebességük néhány
mm/hét, mozgási pályájuk pedig egy kör, melyen egész életükben
legelésznek. Alexander Weigand úgy véli, hogy a nagyobb
távolságokat vízáramlatok segítségével, vagy más állatokra
való felkapaszkodással tehetnek meg.
Forrás: Origo
Címkék:
Gerinctelenek,
Kétéltűek,
Új faj
2013. szeptember 17., kedd
Édesvízi mohaállatot találtak a Ráckevei Duna-ágban
Az édesvízi mohaállatot (Pectinatella magnifica) nyár közepe táján találták meg először a Ráckevei Duna-ág alsó szakaszán.
A mohaállatok közönségesek a tengerben, és néhány édesvízi fajuk is létezik. Az egyedek telepeket alkotnak egy közös burok alatt. Ezek állatok helyhez rögzült életmódot élnek.
A Dunából előkerült fajt elég elterjedt a világon: Észak-Amerikában, Európában, és Kelet-Ázsiában is előfordul, ám a Dunában eddig még nem észlelték telepeit. Az egyedek 12-18-assával rozettákat alkotnak, a rozetták pedig telepeket, melyek football labda méretűek, és közel 99%-os a víztartalmuk. Jellemző színe sárgás, barnás, kicsit átlátszó.
Az édesvízi mohaállat kedveli az álló vagy lassan áramló, sekély, meleg vizeket, napfényes öblöket. Az egyedek tapogatókkal rendelkeznek, és a vízből parányi szerves anyag részecskéket szűrnek ki, ezáltal a vizek öntisztulásában nagyon nagy szerepük lehet. Környezetükben főként a hőmérsékletre érzékenyek: élőhelyük vizének minimum 16-20 fokosnak kell lennie, a 12-13 fokig hűlt víz halálos a telepekre. Ebben az esetben a telepek szétesnek, és apró, spóra alakú áttelelő képleteit kilöki magából.
Problémát akkor okozhat, ha vízszállító rendszerekben, hűtő csővezetékekben telepszik meg. A Dunában kárt nem okoz, csupán esztétikailag lehet problémás.
2013. szeptember 9., hétfő
A világ 15 legfurcsább állata (utolsó)
És íme az utolsó három állatka is!
#13: Véznaujjú maki (Daubentonia madagascariensis)
Besorolás: karmosmakik << főemlősök rendje << emlősök << gerincesek
Előfordulása: Kizárólag Madagaszkáron él, élőhelye az órásbambusz dzsungelek, és tengerparthoz közeli esőerdők.
Megjelenése: Macskaszerű, feje hosszúkás orr miatt háromszögletű benyomást kelt. Ujjai hosszúak és rövidek, a középső ujja a leghosszabb. Fülei és fogai nagyok.
Életmód: Éjszakai állat, nappal a fészkében alszik.
Táplálék: Korhadó fákban lévő rovarok, mangó vagy bambusz puha belsejét is elfogyasztja.
A fákban lévő rovarokat középső ujjával kopogtatja ki, és kotorja ki, miután a fogával megbontotta a kérget.
Szaporodás: Ellési időszak február-március, emlői hastájékon vannak, két évente hoz világra utódokat. A kicsik addig vannak a fészekben, míg el nem érik egy kifejlett maki 2/3-át.
IUCN státusz: Mérsékelten fenyegetett
2013. szeptember 6., péntek
A világ 15 legfurcsább állata (4)
Folytatódik a furcsa állatok sorozat!
#10: Jetirák (Kiwa sp.)
#10: Jetirák (Kiwa sp.)
A jetirákok családjában eddig 2 fajt fedeztek fel, ezek közül a Kiwa hirsuta az első volt. Ezt a fajt 2005-ben a Húsvét-szigetek közelében fedezték fel.
Egy évvel később 2006-ban fedezték fel a második mélytengeri jetirákot a Kiwa puravida-t.
Ezek az állatok 9-10 cm-eresek és különlegességük pedig, hogy az ollóikon baktériumok élnek, melyek szervetlen gázokkal táplálkoznak, a föld alatti szivárgásokból. A jetirákok ezeket a baktériumokat fogyasztják el.
2013. szeptember 4., szerda
A világ 15 legfurcsább állata (3)
Folytatódjék a legfurcsább állatok sorozat!
#7: Dumbo polipok (Grimpoteuthis)
Besorolás: Octopoda (nyolclábú polipok) rendje << tintahalalakúak alosztálya << fejlábúak << gerinctelenek
Elterjedése: Mély- és nyílt vizekben fordul elő, általában 3-4000 méteres mélységben.
Megjelenés: Akár 1,8 méter hosszú és 5,9 kg is lehet (legnagyobb példány). A fejük két oldalán úszók vannak, melyek miatt Dumbo polipoknak is nevezik őket. Helyváltoztatáshoz a szifójukból kinyomott vízsugarat és az úszókat használják. A hímek egyik karja párzókarrá alakult át. A nőstények és a hímek méretben és a tapadókorongok elhelyezkedésében különböznek.
Táplálék: soksertéjűek, evezőlábú rákok, ászkarákok, felemáslábú rákok és egyéb rákok
Szaporodás: Nincs meghatározott szaporodási időszak, amint kifejlődött a pete, a nőstény kilöki.
2013. szeptember 2., hétfő
Quokka, a kurtafarkú kenguru
Mielőtt folytatnánk a világ legfurcsább állatainak bemutatását, ismerjetek meg egy nagyon édes állatot, a quokkát, magyar nevén a kurtafarkú kengurut (Setonix brachyurus).
A quokka az erszényes állatok közé tartozik, ezen belül is a kenguruk családjába. Mint a legtöbb erszényes, ez az állat is Ausztráliában őshonos. Régen a főként délnyugaton előforduló mocsaras részeken élt, ma a nyugati partok mellett fekvő Rottenst- és Bald-szigeteken található meg.
A XX. század közepe felé állománya jelentősen lecsökkent, és az addig gyakori állat igencsak megritkult. Szerencsére, az utóbbi évtizedekben populációi erősödni látszanak, és nyugaton már újra gyakorinak nevezhető a faj.
A quokka a sűrűn benőtt, nedves területeket kedveli, de elboldogul az alacsony növényzettel borított, szárazabb helyeken is.
A kurtafarkú kenguru 40-90 cm hosszú, farokkal együtt. Farkuk sokkal rövidebb, mint a testük, ellentétben a legtöbb kenguru fajjal. Tömege közel 2,5 - 5 kilogramm. Testén szürkésbarna, sűrű, erős fedőszőr látható, ami alatt gyapjas, rövid, puha szőr melegíti testét. A fülei kicsik és kerekek. Hátsó lábai hosszabbak, mint az mellsők, és sokkal erőteljesebbek is.
Lábain éles karmokat visel, amit ásásra használ.
Mivel meleg éghajlaton él, gyakran nyalogatja magát, ezzel hűti le testét, és óvja meg magát a túlhevüléstől.
A quokka párban vagy csoportokban él, növényekkel táplálkozik. Ivarérettségét 18 hónaposan éri el, és egész évben párzik. A vemhesség, akárcsak a legtöbb kengurunál igen rövid: 27 napos. A fejletlen utód az erszényben fejlődik.
IUCN besorolás: Sebezhető
Forrás: Wikipedia
Több információ angolul: Ausztrál kormány környezeti lapja
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)