Új sziget keletkezett Japánnál

Egy 200 m átmérőjű új sziget keletkezett a Japán déli részén fekvő Nishino-shima sziget mellett. A szigetet egy tenger alatti tűzhányó hozta létre. A vulkán még mindig aktív, és a szakértők szerint még hónapokig az is maradhat, így lehetséges, hogy az új sziget nagyobb lesz, mint most.

Az új sziget a Vulkán-szigetek ívéhez tartozik, és lemeztektonikailag a Marianna szigetív része.

A sziget kialakulását videóra is vették.

Kép: The Asahi Shimbun

Az álcázás mestere, a vándorló levél

Az Álcázás Mesterei sorozatomban elsőként a vándorló leveleket (Phylliidae) mutatom be röviden. Ezek a fajok a botsáskák rendjébe tartoznak, és igazi mesterei a mimézisnek, azaz a környezethez való alkalmazkodásnak.

Aranyfülű selyemmajom

Az aranyfülű selyemmajom (Callithrix aurita) 1986 óta szerepel az IUCN Vörös listáján, mint fenyegetett faj. Ennek legfőbb oka, hogy a természetben felbecsült populációi kevesebb, mint 10.000 egyedből állnak, melyek fragmentált populációkban élnek Dél-Amerikában. Ezek a fragmentált populációk közül a legnagyobb sem tartalmaz 1.000 egyednél többet. Mint a legtöbb selyemmajom esetében, ezt a fajt is az élőhelyvesztés fenyegeti a legjobban.

Az indiai férfi, aki dzsungelt ültetett

Dzsadav Pajeng, indiai férfi, több mint 500 hektár dzsungelt teremtett egymaga. A 47 éves férfi 14 évesen kezdte el áldásos munkáját az észak-indiai Asszam tartományban. Az indíttatása igen egyszerű volt: az akkori kisfiú észrevette, hogy az állatvilág szenved a parázsló napsütéstől, és az árnyékok hiányától.

Mielőtt maga fogott volna neki a munkának, előtte szólt az erdészeknek, de ők azt mondták, hogy azon a területen nem marad meg semmilyen növény, talán csak a bambuszok. Dzsadav Pajeng 1979-ben kezdte meg az erdősítést, mely mára igazi dzsungellé nőtte ki magát.

A hatóságok 2008-ban fedezték fel a munkáját, és örömmel fogadták az eredményeket.

Forrás: Érdekes világ

Vietnámi antilopot sikerült fotózni

A világ egyik legritkább emlősét sikerült lefotózni közép-vietnámban, az Annamite hegységben. A vietnámi antilop vagy szaola (Pseudoryx nghetinhensis) Délkelet-Ázsiában őshonos, súlyosan veszélyeztetett faj, és 15 éve nem találkoztak az egyedeivel. Akár egy méter hosszúra is megnő, alakja antilopszerű, tülkei párhuzamosak. A felvétel szeptemberben készült, de nem rég hozták nyilvánosságra. A kamerát a WWF és a vietnámi erdővédelmi minisztérium helyezte ki.

A vietnámi antilopot lefényképező kameracsapdát a WWF és a vietnámi erdővédelmi minisztérium helyezte ki az Annamite hegységbe.

Forrás: WWF

A fajt 1992-ben fedezték fel, '93-ban két példányt is befogtak. Utoljára '99-ben sikerült lefotózni a vadonban. 2010-ben sikerült falusiaknak befogni egy példányt, de az elpusztult.

A legnagyobb veszélyt az állatokra a drótkötélcsapdák jelentik, melyeket orvvadászok szerelnek fel. A természetvédelmi szervezetek azon dolgoznak, hogy ezeket a csapdákat felszámolják. 2011 óta több mint 20 ezer drótkötél csapdát szedtek össze, emellett a vadőrök közel 600 illegális vadásztábort is felszámoltak.

A védelem fontos, ugyanis nagyon keveset tudunk, a mindössze 20 éve ismert állatról, és egyelőre nem ismert az állományának száma sem.

Forrás: Index

Az álcázás mesterei, avagy találd meg az állatot a képen

Ezzel útnak indítom "Az álcázás mesterei" sorozatot. Az első alkalommal csak képek lesznek, de később leírásokat is adok az állatokról.

Megtalálod-e az állatokat a képen?

Portugál gálya

A portugál gálya (Physalia physalis) a hidraállatok osztályába, azon belül a telepes medúzás rendjébe tartozik. A tengerben látott gálya mindig négy egyedből áll, melyek vagy polip, vagy  medúza alakban vannak, és mindegyik egyednek külön, életfontosságú funkciója van a csapatból, ami az egyik oka annak, hogy külön-külön képtelenek lennének létezni.

Élőhelye:

Megtalálható a világ három óceánjának meleg vizű részein él (Golf-áramlat, Mexikói-öböl, Florida partjainál), megtalálható még a Sargasso-tengerben, a Földközi-tengerben (Mallorca szigete mellett), és a Karib-térségben. A trópusi típusú sós vagy tengeri vizeket kedveli, megtalálható mind a parti, mind a nyílt vízi zónában. Általában a felszín közelében tartózkodik.

Megjelenés:

Hossza 9-35 centiméter, a fogófonala általában 15 méter körül van, de akár 50 méteres is lehet. Gázhólyagja átlátszó, vagy halvány lila, halvány rózsaszín esetleg kékes színű. Benne nitrogén gáz található, és a víz felett vitorlának használja. Rossz időben leereszthető, így a víz alá merülhet.

Gyakran használ medúzahalat csalinak a fogófonalak között. Ez az élőlény immunis a medúza méregre, és odacsalja az áldozatokat a fogófonalak közé. Ez egy igen hasznos szimbiózis, ugyanis a medúza hal a maradékokat és a fogófonalak elhalt végeit elfogyaszthatja, ráadásul védve van a ragadozóktól is.

Életmódja:

Passzív mozgással közlekedik, sodródik a tengerben. Halakkal táplálkozik és pár hónapig él. Szaporodása nem tejesen tisztázott, de a tudósok úgy gondolják, hogy a polipok közül az egyiknek a szaporodás a feladata. Úgy tűnik, a portugál gálya képes újra létrehozni önmagát, ez által gyakran nagy számban elszaporodhatnak.

Természetvédelmi helyzete: Nem veszélyeztetett, az IUCN nem értékelte még a fajt, nem tartozik bele egyik CITES mellékletbe sem.

Forrás: ADW (angol), Wikipedia

Kihalt a nyugati fekete rinocérosz

Az IUCN hivatalosan is kihalttá nyilvánította a 2006-ban utoljára látott nyugati fekete rinocéroszt, vagy ahogy Magyarországon ismert nyugat-afrikai keskenyszájú orrszarvút (Diceros bicornis longipes). Nagy valószínűséggel már sem vadon, sem állatkertben nem él több példány.

Az afrikai orrszarvúk helyzete kritikus. A hatvanas évekig több százezer példány élt, de az utóbbi évtizedekben az orvvadászat a kihalás szélére juttatta őket. A szarvuk kilónként 9 millió forintot ér, így egyetlen egyed szarva akár 50-60 millió forintot ér.

Az IUCN mindent megtesz, hogy az orrszarvúkat a kihalás széléről visszahozzák. A déli fehér rinocéroszt pár száz példányról sikerült felszaporítani egy 20 ezer körüli létszámra.

Forrás: Greenfo

Ezüstös selyemmajom

Besorolás:

Karmosmajom-félék << Csuklyásmajmok << Főemlősök << Emlősök << Gerincesek

Élőhely:

Dél-Amerika trópusi esőerdői. Az Amazonas vidékén él, az esőerdők peremrészein, tisztásokban és erdősávokban.

Nyest

A nyest (Martes foina) egy Eurázsiában általánosan megtalálható ragadozó. Gyakran keverik őket a görényekkel és a menyétekkel. A három, hasonló felépítésű faj közül a nyestek a legnagyobbak. Testhosszuk átlagosan 40-54 cm, míg tömegük 1-2 kg is lehet.

A testük vékony, karcsú, a lábaik viszonylag rövidek. A szőrzetük barnás színű, jellegzetes nagy fehér mellfolttal. A mellükön sötétebb folt található, mely minden állatnál egyedi, így megkülönböztethetők egymástól. Az orra világos, talpa szőrtelen.

Élőhelye a nyíltabb területek. Gyakran megtalálni magasabb hegységekben, sziklás részeken. Éjszakai állat, ügyesen mászik, jól ugrik és kitűnő vadász. Tápláléka rágcsálókból, madarakból és tojásokból áll, de nem veti meg a gyümölcsöket sem. Ritkán megtámad háziállatokat, de ez nem gyakori. Viszont gyakorta látni őket városokban, sőt beköltözhet épületekbe is.

Az egyedek magányosan élnek, csupán a nyári párzási időszakban keresik egymás társaságát. A párzás után a vemhesség késleltetett, azaz a petesejt úgy ágyazódik be, hogy a legközelebbi tavasz előtt ne szülessenek meg a kicsik. A késleltetéssel együtt így a vemhesség ideje 230-275 nap is lehet, míg a valódi idő alig 1 hónap.

A nőstény tavasszal 3-4 vak, csupasz kölyköt hoz világra. A kicsik 2 hónaposan kezdenek vadászni tanulni, és több, 1-2 éves koruk körül válnak ivaréretté. Vadon maximum 10 évig élnek, fogságban 18 év a rekord.

A nyestek könnyen kézhez szoktathatók, ha kiskoruktól kezdve nevelik őket, ám a menyétfélék könnyen visszavadulnak a természetbe.

Természetvédelmi státusza: nem fenyegetett.

Forrás: Wikipedia