Egy kis szünet :)

Türelmet kérek az olvasóktól. Egy kicsi időre szünetre megy az oldal! De remélem hamarosan vissza tudok térni :)

E-fa

Izraelben felállították az első működő, életnagyságú E-fát. Ez a technológia összekapcsolja a környezettudatos gondolkodást, a mai modern, internetet nélkülözhetetlen életmóddal. Az E-fának a tervek szerint Izrael főterein fontos szerepe lesz.

Az E-fák napenergiát gyűjtenek, amit fel lehet majd használni például telefon vagy laptoptöltésre. A napelemek megújuló energiával látják el az E-fát, ami nem csupán töltőközpontként, de információs- és ingyenes Wi-Fi pontként is működni fog. Mindemellett az alá helyezett padokon még megpihenni is lehet.

Forrás: Ecolounge

Fokföldi vidra

A nagyfogú-tömpeujjú vidra (Aonyx capensis) vagy más néven Fokföldi vidráról igen keveset tudunk még. Angol elnevezése az 'African Clawless Otter'-t Afrikai karmatlan vidrának lehet fordítani.

A Fokföldi vidra egy közel 70-90 centi hosszú, vízi életmódhoz alkalmazkodott emlős állat. A ragadozók rendjén belül a menyétfélék családjába tartozik, ezen belül a vidrák alcsaládjába. Gyors úszó, hátsó lábainak ujjai között hártya feszül, teste hengeres, farka hosszú és elvékonyodó. Súlya 10-20 kiló között mozog. Mellső lábain ujjai hosszúak és lekerekítettek. Egyik lábán sincsenek karmok, nevét is erről a tulajdonságáról kapta. Koponyája nagy, állkapcsa és fogai erősek. Háti részen barna, hasi részen krémszínű, míg az alsó állkapcsa fehéres.

Fenntartható fogyasztásról

Forrás: MTA

Két újabb gyík Ausztráliában

Ausztráliában két új gyíkfajt (Melville-foki szivárvány vakondgyík és Melville-foki zártajkú vakondgyík) fedeztek fel a York-foki-félszigeten, egy esőerdő élettérben, 170 kilométerrel északra, Cooktown-tól. A gyíkok felfedezője Conrad Hoskin, a James Cook egyetem kutatója, aki leírta a két új faj eddig teljesen elzártan élt egy hegy tetején. A hegy különlegessége, hogy gránitsziklák vágják el a csúcsot a környező vidéktől.

Carlia wundalthini (Hoskin 2014)

Kis panda

A kis panda (Ailurus fulgens) a ragadozók rendjébe, azon belül a macskamedvék családjába tartozik. Magyar elnevezése több is létezik, a kis panda mellett, vörös pandának, vörös macskamedvének is nevezik. 

Élőhelye Ázsiában, Buthán, Kína, Laosz, Mianmar, Nepál. Mérsékelt övi erdőket kedveli, közel 1500 méter magasságig is elterjedt.

A vörös macskamedve egy 60 centiméter hosszú, 35 centiméteres marmagasságú, macskaszerű állat. Hátoldalán sötétvörös, hasoldalán és a végtagjai feketét. A farka vörös, fehér gyűrűk díszítik, a vége sötét. Feje medveszerű, a füle hegyes, belül fehér. Az arcán is az orra és a szeménél egy-egy félkörös sáv fehér színű. Egyes egyedeknek az egész arcán megjelenhet a fehér szőr. A mellső végtagján hat ujja van. A hatodik ujj a csuklócsont megnagyobbodása, amely szembefordítható a többivel. Így könnyedén le tudja szakítani a bambuszhajtásokat.

Magányosan élő, éjszakai állat.
Nappal általában az ágakon alszik, betakarva magát a farkával, úgy néz ki, mint egy szőrös sapka. Tápláléka bambuszból és gyümölcsökből áll. Néha madártojást, rovarokat és hernyókat is megeszik.

A vemhességi ideje 112-150 nap között van, általában 1-4 kölyköt hoz a világra, akitet egy éves korukig nevel. Életkora a 10-13 évet is elérheti.

Az IUCN Vörös listáján sebezhető fajként szerepel. Fő veszélyeztető tényezője, hogy a szőrméje miatt vadásszák. Szívesen tartott állatkerti állat, de nehezen szaporodik, ami fontos lenne az állat megőrzése céljából. CITESZ I-es fajként kereskedelme szigorú engedélyekhez kötött.

Forrás: Wikipedia

Fairphone

Négy évvel ezelőtt, egy fair trade projektként indult el a Fairphone elkészítése. Az ötletgazdák fel akarták hívni a figyelmet, hogy a felhasznált ásványok kitermelése akár háborút is okozhat. A felhívás olyan jól sikerült, hogy 2013-ra vállalkozás lett belőle, és mára már 23.000 eladott Fairphone-nal büszkélkedhetnek az alapítók. 

A Fairphone egyik lényege, hogy igyekeznek etikussá és átláthatóvá tenni a gyártást. A telefonba használt ásványok olyan bányákból származnak, ahol tisztességes fizetést, biztonságos munkakörülményeket kapnak a munkások, és helyben marad a hasznon. Mindamellett, ezek a bányászatok kevésbé rombolják a környezetet, mint mások, ahol gyakran gyerekmunka is előfordul.

Emília-selyemmajom

Az Emília-selyemmajom (Mico emiliae), angolul Snethlage selyemmajom (Maria Emilie Snethlage német születésű Brazil biológus után), a főemlősök rendjén belül a csuklyásamajmok családjába, és a karmosmajmok alcsaládjába tartozik.

A faj, akárcsak a többi selyemmajom Brazíliában él, elterjedése azon belül is főleg a középső területekre korlátozódik, Mato Grosso és Pará tartományban, az egybefüggő esőerdő területeken. A populáció méretéről nincsenek még megfelelő adatok.

Élőhelye az amazóniai síkvidéki esőerdők, megtalálható a kevert területeken (nyitott erdők, fás- vagy bokros szavanna).

Az Emília-selyemmajmok ökológiájáról keveset tudunk. A karmosmajmokra jellemző vonásaik (kis test, fán lakó életmód stb.) mind megjelennek náluk. Gyümölcsökkel, fanedvekkel, kisebb gerincesekkel, puhatestűekkel és rovarokkal táplálkoznak. 4-15 fő közötti családokban élnek, ahol általában csak 1 pár szaporodik. Jellemző náluk az ikerszülés, a hogy az egész család gondozza a kölyköket. Territóriumokban élnek, melynek méretét, a benne lévő gyümölcsfák mérete határozza meg. Hangalapú kommunikációjuk fejlett.

Súlya: 340 gramm körül

Hossza: 21-22 centi + farokhossz: 34 centi

Természetvédelmi helyzet:

Fő veszélyeztető tényező, hogy nagyon keveset tudunk erről a fajról. Az élőhelypusztítás és a kevés információ akár kihalás közelébe is kergetheti a fajt.

Nem vadásszák, viszont előfordul, hogy tartják háziállatként.

Az IUCN Vörös listáján DD-s, azaz adathiányos fajként szerepel.

Forrás: IUCN

Kép: IUCN, Wikipedia

Ázsiai kiskarmú vidra

Az ázsiai kiskarmú vidra (Aonyx cinerea vagy Amblonyx cinereus) a ragadozók rendjén belül, a menyétfélék családjába tartozik.
Törpe vidrának is szokták nevezni, ugyanis a vidrafajok közül, ez a legkisebb a világon.

Elterjedési területe: Dél- és délkelet Ázsia, egészen a Fülöp-szigetekig.

Szurikáta

A szurikáta, vagy más nevén a négyujjú manguszta (Suricata suricata) a ragadozók rendjén belül, a mongúzfélék családjába tartozik. A Suricata nemzettség egyetlen faja. Neve a szuahéli nyelvből származik, jelentése "szirti macska".

Elterjedési terület és élőhely

A szurikáták az Afrika kontinensen élnek, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Angolában, Namíbiában és Botswana déli részén.

A nyílt füves területeket, száraz síkságokat, bozótos, sziklás területeket kedvelik.

Megjelenés:

A második legkisebb mangusztafaj. Teste karcsú, hosszúkás, közel 30 centiméter farok nélkül, mely akár 20-24 centis is lehet. A lábai rövidek, a mellsők erősek, és négy-négy ujj található rajtuk, az ásáshoz alkalmazkodtak. Hátsó lábain rövidebbek az ujjak, ezek a fára mászást segítik. Súlya akár egy kilogramm is lehet, a hímek általában nehezebbek.

Szőre puha, testhez simuló. Hátoldalon barnásszürke, sötétebb sávokkal, párhuzamos csíkozással, mely egyedenként változó, a farka vége sötétbarna. Hasoldalon szőrzete világos világosabb és ritkább. Szeme körül sötét foltok láthatók, füle fekete.

Hallása, látása és szaglása éles és jó.

Európai vidra

Az európai vidra (Lutra lutra) a ragadozók rendjén belül, a menyétfélék családjában, a vidrák alcsaládjába tartozik.

Elterjedése:

Európában és Ázsiában elterjedt fajról van, szó, az északon a Sarkkörig, délen pedig Észak-Afrikáig húzódik az elterjedési területe. A II. Világháború után viszont néhány európai iparosodott országból kihalt. Magyarország egész területén megtalálható, bár a Kisalföldön, a Duna-Tisza közének középső részein és a középhegységekben ritkább. A haza állományok egymással összefüggnek, nem fragmentáltak.

Vadmacska

Kép: Vilda - Rollin Verlinde
Forrás: IUCN

A vadmacska (Felis silvestris) a ragadózók rendjébe tartozó, általánosan elterjedt macskaféle. Megjelenése hasonlít a házimacskához, de nincs annyi változata. A vadmacska mindig szürkésbarna, hasoldalon és a lábak belső részén okkersárga. Rajzolata változatos: elmosódott, cirmos, markáns vagy harántcsíkos. Hossza, farokkal együtt 80-110 cm, súlya általában 4-6 kg. Mérete élőhelyek, alfajok szerint változó lehet.

A vadmacskák félénk, kultúra kerülő állatok. Nem kedvelik az ember által zavart területeket. Magányosan élnek, csak párzáskor állnak párokba, territóriumuk 3 négyzetkilométer is lehet, tápláléktól függően. 

Magyarországon a középhegységeinkben (Északi- Dunántúli-középhegység) a Gödöllői-dombságon, és a nagyobb folyóink ártereiben találhatók meg.

Jelenleg a házimacskával (Felis silvestris catus) együtt hat alfaja létezik. Régebben többnek gondolták, de a DNS vizsgálatok öt vadonélőre és a házimacskára szűkítették a rokonságot. A házimacska a DNS-e alapján a Felis silvestris lybica alfajhoz tartozik, mely Észak-Afrika, Közel-Kelet, Közép-Ázsia nyugati részén áll, de végül úgy döntöttek, hogy önálló alfajként kezelik majd.

A vadmacska kisemlősökkel, madarakkal, halakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik.

Természetvédelmi helyzete az IUCN vörös listáján nem szerepel, nem fenyegetett, de Magyarországon fokozottan védett.

Forrás: IUCN, Wikipedia

Jegesmedve DNS lábnyomból

Egy sarkvidéki expedíció során, tudósok a hóban hagyott nyomokon, fagyott bőrsejtekből izoláltak jegesmedve DNS-t. A felfedezés nagy áttörés lehet a kutatásokban, mivel eddig a DNS-t drága és invazív módon tudtak csak kinyerni. A lábnyomból nyert DNS jelentősen csökkenti a beruházások méretét, így könnyebb lesz a populációkat nyomon követni.

Körülbelül tíz mancslenyomatból gyűjtötték össze a havat, amit aztán leolvasztottak. A sejteket különböző szűrőkön fogták fel. A DNS-ek között nem csupán jegesmedve, de az egyik lábnyom mellett fóka és sirály DNS-t is találtak. A WWF kutatói arra következtetnek, hogy a jegesmedve épp elejtett egy fókát, a sirály pedig potyafalatok reményében ment oda.

A kinyerés technológiájának finomításának egyelőre egy csapat tudós dolgozik, hogy minél több információt kideríthessenek az állatról. Molekuláris markereket használnak, hogy egyedileg is azonosíthassák a medvéket. Ez abból fontos, hogy az állatok a különböző területeket hogyan használják, és miként kapcsolódnak egymáshoz.

A tudósok abban reménykednek, hogy nem csupán jegesmedvékre, de más ritka és nehezen megfigyelhető állat esetében is tudják alkalmazni majd a kinyerést, és nem csupán hóval, de akár sárból is. Nehezítő tényező, hogy a melegebb területeken a DNS lebomlása gyorsabb.

Forrás: IFL Science
Kép: News Watch - NG

Hangyák és a mállás

Huszonöt évvel ezelőtt, Ronald Dorn, az Arizona Állami Egyetem kutatója elkezdett egy hosszútávú vizsgálatot az ásvány kőzetek mállásával kapcsolatban. A vizsgálat a különböző környezeti körülmények hatásait vizsgálta. A kísérletet úgy végezte, hogy szemcsésre zúzott bazaltot fél méteres lyukakba szórta különböző helyszíneket (sima föld, fás-gyökeres talaj, hangyaboly, műanyag edény stb.). Ötévente mintákat vett, huszonöt évvel később, pedig elektronmikroszkóp alatt készített vizsgálatot. A legnagyobb mállást a hangyabolyban tapasztalta. Míg a gyökerek 10-40x nagyobb mértékű mállást okoztak, mint a referenciaként használt műanyag edényben lévő, addig a hangyák az 50-175x-ös nagyságot is elérték. Emellett, a bazaltból itt alakult ki a legtöbb karbonát is.

A pontos okot, hogy miért a hangyák esetében a legnagyobb az erózió, még nem tudják, de az a feltevés, hogy a hangyáknál a kőzetek mozgatása miatt nőtt meg így az erózió.

A mállási folyamatok nagyon fontosak a Föld természetes hőszabályzó renderében. Egyes ásványi anyagok lebomlás közben reakcióba lépnek a szén-dioxiddal, megkötik azt. Melegedő klíma a mállási folyamatoknak kedvez, ami viszont hosszabb távon lehűlést jelenthet.

Forrás: Index

Kép: Wikipedia, Richard Bartz

Felvételről tanulnak a selyemmajmok

A Biology Letter című szaklakban jelent meg egy érdekes tanulmány, mely a brazil fehérpamacsos selyemmajmok tanulásáról szól. A Bécsi Egyetem viselkedés kutatói két, fogságban élő selyemmajmot vettek fel, ahogy különböző módon nyitnak ki egy szerkezetet a benne lévő jutalom falatért. Az egyiknek csapóajtót kellett felnyitnia, a másiknak pedig fiókot kihúznia. Az egészet felvették és két ötperces videót készítettek belőlük.

Kép: Michael Gäbler
Forrás: Wikipedia

 A felvételek elkészítése után Brazília északi részén, egy esőerdőben felállítottak egy képernyőt, mellé pedig a jutalomfalatokat rejtő szerkezetet. Az étellel csalták a monitorhoz a majomcsaládokat, pontosan videónként hármat.

Kép: Manfred Werner / Tsui
Forrás: Wikipedia

A hat családból öt egyed tanulta meg kinyitni a szerkezeteket a videó alapján. Emellett hat kontrollcsoportot is megvizsgáltak, akik csak egy állóképet láttak a szerkezet mellett. Közülük egyetlen egyed volt képes kinyitni a fiókos szerkezetet, ami bizonyítja, hogy az első hat család a videó alapján jutott sikerre.

A videó alapú tanulás fontos kulcsa lehet a további vadonban történő vizsgálatoknak, de akár még az állatkerti tartásban is lehet szerepe.

Forrás: Híradó.hu

Álterhesség a gondoskodásért

Kínában az óriáspandákat kutató szakemberek új viselkedési formát fedeztek fel a pandáknál. A Chingendu Óriáspanda Tenyésztő Kutatási Központban le kellett mondani a 6 éves, Ai Hin névre keresztelt, nőstény panda élő adásban történő ellését, ugyanis kiderült, hogy az állat valójában nem vemhes.

Halálos marás egy kígyófejtől

Kínában egy levágott sziámi kobra (Naja siamensis) feje okozott halálos tragédiát, miután 20 perccel a halála után megmart egy szakácsot. A kígyóból különleges levesspecialitás, Guangdong született volna. Néhány kígyófaj, köztük a kobrák is akár egy óráig is aktívvak maradhatnak, ha elvesztették testük egy részét, vagy akár egészét. A kobrák esetében, amíg a méregmirigyek és a harapóizmok sértetlenek, a fej képes a harapásra.

A jelenség alapja a kígyók lassú anyagcseréjében keresendő, ezért az agyuk és más szöveteik még akár egy órát is képesek túlélni, ha megszűnik az anyagcsere.

Forrás: IFL Science
Fordító: Trubacs Zoltán

Búvárkodj otthonról

Amerikai tudósok olyan speciális vízalatti panoráma felvételekkel kísérleteznek, melyek segítségével hamarosan talán már nem csak a városok utcáit tekinthetjük meg az internetről, vagy Magyarország túraútvonalait járhatjuk be, mint a Google Streetview esetében, hanem az Amerika partjai melletti tengerek víz alatti élővilágát is megtekinthetjük. Az első, halszemoptikával készült képek egy része már a héten elérhető lesz.

A képek mellé olyan adatokkal szolgálnak majd, melyek a korallok védelmére, helyreállítására vonatkoznak, ezek között a sikerek és a sikertelenségek is megjelennek. A képek a kutatók munkáját is segíteni fogják, és a tudósok abban is reménykednek, hogy a látványvilág felkelti az emberek érdeklődését, jobban megértik majd a tengeri rezervátumok jelentőségét, és segít a környezet- és természetvédelmi szemléletformálásban is.

A fotózási technológia ugyanaz, mint a Google Streetview esetében. A felszerelés közel 65 kilogrammos, a búvárok 1-1 órás merülések alkalmával készítik a felvételeket, ez alatt közel 20x akkora területet képesek felvenni, mint más vízalatti kamerákkal. Emellett GPS koordinátákat is rögzítenek.

Reméljük hamarosan elérhetőek lesznek a felvételek, és megismerhetjük a tengerek világát.

Forrás: Greeninfo

Kép: Érdekes Világ; http://vizimadok.network.hu/

Eartship

Az Earthship, nyers fordításban földhajó egy önfenntartó építmény. Lényege, hogy megújuló forrásokból nyeri az energiát, és minden felhasznált részlete újrahasznosított, és újrahasznosít.

Egy jó Eartship ház akár 30-40 évig is képes eltartani egy családot. Az épület nehezen lebomló hulladékból - sörös doboz, gumiabroncs, üveghulladék - épülnek fel. A legdrágább része a megújuló forrásokat energiává átalakító szerkezetek, de mivel ezeket 1-2 generáción át lehet használni, így megtérülő befektetésnek számít.

A ház a földön bárhol megállja a helyét. Tervezője, Mike Reynolds, úgy alkotta meg, hogy a sivatagtól az északi sarkig bárhol 22 °C legyen a belső hőmérséklet, és bármilyen körülmények között képes a víz összegyűjtésére. Ez utóbbit a levegőből és a csapadékból történik, és az összegyűjtött víz ezután egy speciális szűrőn halad keresztül, hogy biológiailag is tiszta legyen (baktériummentes). 

A használt vizet a ház szintén képes megtisztítani. A vécéöblítésre használt vizet egy betontartályba gyűjtik, melyben hő hatására öntisztuló folyamatok indulnak meg. És a víz később még öntözésre használható.

Mindemellett az Earthship házakhoz üvegházak is tartoznak, így lehetőség nyílik zöldséget és gyümölcsöt termeszteni. Emellett halastó, tyúkok tartására megfelelő terület is hozzáépíthető, így zöldség mellett húsféleséget is lehet tenyészteni.

Egy ilyen házban a rezsi minimálisra, sőt akár nullára is csökkenthető lenne.

Forrás és képek: Álmaim otthona

Mesterséges levél

Julian Melchiorri angol egyetemista, és a Tufts Egyetem kutatói közösen fejlesztették ki azt a mesterséges levelet, mely képes oxigént termelni fény hatására. A levél a selyem egy speciális fehérjéjéből és az algák anyagából áll, és bármilyen felületet be lehet vele vonni.

A találmány az űrkutatás szempontjából még fontosabb, hiszen egy hosszútávú űrutazáshoz növényekre lenne, aminek termesztése nem megoldott, szinte lehetetlen, ám ezt az új felület megoldást nyújthat erre a problémára.

Forrás és képek: Mi volt ma

Bahia tapakúló

A Bahia tapakúló (Eleoscytalopus psychopompus) az EDGE oldalán a 100 legfenyegetettebb madárfaj között található. Ez az igen ritka dél-amerikai madár, melynek magyar neve az angol nevéből származik a verébalkatúak rendjébe, a király-gébics alkatúak alrendjébe, ezen belül a tapakúlók vagy fedettcsőrűfélék családjába tartozik. Nevében a Bahia Brazília azon térségének az elnevezése, ahol a madár endemikus fajként él.

Feketepamacsos selyemmajom

A feketepamacsos selyemmajom, vagy Callithrix penicillata az csuklyásmajmok családjába tartozik. Régebben úgy gondoltál, hogy a fehérpamacsos selyemmajom alfaja, de mára külön faji rangot kapott. Az állat átlagosan 19-22 centi hosszú, 350 gramm tömegű, bundája szürkés vagy sötétebb feketébe hajló, fülbojtjai meggyúltak, akár a fehérpamacsosoknak, de a színük mindig sötét. Farkuk halványan gyűrűzött.

Hidak gyökerekből

Cherapunjee indiai város lakói nem kőből és vasból készítenek hidakat az hegyvidéki erdőkben, hanem a gumifa gyökerét használják fel, hogy természetes átjárókat készítsenek szurdokok és patakok felett. A kidőlt bételfa törzsét kifúrják, a megfelelő helyre teszik, és ezekbe a vájatokba vezetik a gumifa gyökerét, ezzel irányítva növekedésüket.

Az idő előre haladtával a gyökerek egyre erősebbé válnak, így évről-évre a híd terhelhetősége nem csökken, hanem nő. Egy 15 éves gyökérhíd 1 ember súlyát bírja el, az 500 éves hidak már akár 50 embert is képesek megtartani.

A leghosszabb gyökérhidak 100 méter környékén vannak.

Forrás, kép: Ecolounge

Changyuraptor - a négy szárnyú dino

2012-ben a kína-észak-koreai határtól nem messze egy raptorfélékhez tartozó ősállat csontjait találták meg. A Changyuraptornak elnevezett lény viszont különlegesebb, mint az összes eddigi dinoszaurusz, amit felfedeztek, ugyanis nem csakhogy tudott repülni, de négy szárnnyal rendelkezett, és a leghosszabb tollazattal, amit valaha dinoszauruszon találtak.

A négy szárnyat úgy kellene elképzelni, hogy a mellső pár olyan, mint a jól ismert Archeopteryx-nél, a másik pár pedig az állat hátsó tollas lába lenne. Azt sajnos még nem tudják a tudósok sem, hogy a hátsó pár láb-szárny hozzájárult-e a repüléshez, bár valószínűsítik, hogy a kormányzásban és az egyensúlyozásban nagy szerepe lehetett.

Kép: S. Abramowicz / Courtesy of the Natural History Museum of Los Angeles County

A leletek alapján az állat úgy 125 millió évvel ezelőtt élt, és az akkori repülő állatokhoz képest nem csupán nagytestű, de szinte óriásnak számított. A Changyuraptor 120 centi hosszú lehetett, és négy kilogrammos. A repülésben szokatlanul hosszú, akár 30 centit is elérő farktollak segítségével volt képes levegőbe emelkedni, leszállni és a vadászatban is kiváló támogatást nyújtott.

Forrás: Index

Csontkamrát épít egy darázsfaj

Egy újonnan felfedezett útonállódarázs faj úgy védi meg fészkét a paraziták ellen, hogy hangyatetemekből falat épít annak külső részén. A kínai faj a csontkamra darázs (Deuteragenia ossarium) nevet kapta a kutatóktól, mivel a fészek leginkább az emberi kolostorok és sírkertek csontkamráira emlékeztet.

A faj az útonállódarazsak közé tartozik, melyek közül sok élő pókokra rakja a petéit, és a kikelő lárvák a pókból lakmározhatnak, mások lebénított bókokat helyeznek a fészkükbe. Ehhez az üreghez egy előüreg is tartozik, ami lezárt és üres. A kutatók, akik az új fajt találták ezeket a fészkeket vizsgálták (829 fészket, amiből nem csak az új faj, de 73 új alfaj is előkerült), melyeknek az előkamráiban hangyatetemeket találtak.

A tudósok úgy gondolják, hogy a hangyák célja a kémiai álcázás, és az ellenségektől illetve a parazitáktól való védelem. A hangyák által előállított szénhidrogéntől a fészeknek hangyaboly illata lesz.  Mivel azok a hangyák, melyek "csontvázként" bekerülnek az előkamrákba, elég agresszívan és kitartóan védik meg a fészküket, azok a ragadozók, akik találkoztak már velük, elkerülik a darázs fészkét is.

Forrás: Index

Képek: Ibtimes.co.uk, Wikimedia

Új faj az Anktartiszról

A Mopsechiniscus franciscae elnevezésű új medveállatkát Roberto Guidett és Reggio Emilia, a Modena Egyetem olasz kutatói fedezték az Antarktisz Viktória-földjén. A medveállatkák mohákban és zuzmókban élő, mikroszkopikus, fél milliméteres nagyságú állatok, melyek a legextrémebb élőhelyeken is megtalálhatók (képesek túlélni a legextrémebb hőmérsékleteket, nyomást, ráadásul megbirkóznak a mérgekkel és a radioaktivitással is).

Az új fajt a gleccserek mentén lévő mohákban találták meg. Az apró állatka különlegessége a vörös-narancssárga szín, a karmainál lévő apró párnácskák, és a jellegzetes mintát követő testszőrzet. Egyelőre ezek funkcióját még nem sikerült megállapítani.

Forrás és kép: Index

Algalámpa

Pierre Calleja francia biokémikus találta fel az áram nélkül is működő, szén-dioxid elnyelő lámpát. A lámpa alapvetően mikroalgák fotoszintézisén alapszik, és lényege, hogy elektromos árammá alakítják át az algák, fotoszintézis közben termelt energiájának egy részét. Az áram közvetlenül egy világítótestbe kerül, így nincs szükség hálózati áramra (csupán abban az esetben, ha nagyobb fényerőre van szükség.) A prototípust egy bordeaux-i mélygarázsban tesztelték.

A lámpa évente egy tonna szén-dioxidot képes elnyelni, ez akkora mennyiség, amit egy fa egész életében képes oxigénné alakítani.

Források: Ecolounge, 365 környezettudatos ötlet
Kép: Ecolounge

Sárgahasú erszényesmókus

A sárgahasú erszényesmókus (Petaurus australis) az erszényesek alosztályágán belül az erszényesmókus-félék családjába tartozik. 

Ez a faj, mint a legtöbb erszényes Ausztráliában él, a kontinensen endemikus, azaz máshol nem fordul elő. Az eukaliptusz erdőket kedveli, úgy 700 méter magasságig megtalálható.

Az állat maga nyúl méretű, 18-23 centi hosszú, 22-30 centis farokkal. A tömege 700 gramm körül van. A farka és a lába között repülőhártya feszül, amivel 50 méteres távolságokra képes siklani. Angol nevel a 'glider' erre utal. Bundája a hátrészen barnás- vagy kékesszürke, hasoldalán sárgásfehér, fején sötét csík húzódik, füle szőrös.

Fán élő, éjszakai életmódú állat. A nappalt bélelt odúban tölti. Éjszaka fürge, mozgékony, éles karmai tökéletesek a fán lakó életmódhoz. Naktárral és virágporral, fanedvekkel táplálkozik, néha kéreg alatt lakó lárvákat is elfogyaszt.

Szaporodásáról nem sokat tudni még, általában egy kölyköt hoz világra.

IUCN Vörös Listáján szerepel, mint fenyegetett közeli. Legnagyobb veszélyeztető rá az élőhelyvesztés.

Forrás: IUCN, Wikipedia

Képek: ARKIVE

Kaukázusi vagy óriás medvetalp

A kaukázusi vagy óriás medvetalp (Heracleum mantegazzianum), a zárvatermők, azon belül a kétszikű növények közé tartozik. Az ernyősvirágúak rendjén belül a zellerfélék családjába soroljuk be.

Eredeti élőhelye a Kaukázus környékén, illetve Közép-Ázsiában található, de Amerikában és már Európában is elterjedő, invazív faj. Magyarországon a Tisza egyes szakaszain, illetve Keszthely környékén megtalálni.

2-5, ritkán 7 méter magasra is megnövő, liláspiros foltokkal tarkított, vastag szárú (átmérő 3-10 cm), összetett levelű növény. A levélnyél üreges, a levél páratlanul szárnyalt, a lemeze osztott. Szélessége akár 1-2 méter is lehet. Fészekvirágzata sok, kicsi, fehér virágból áll, akár 80 centis átmérőjű is lehet. A termése 1 centi hússzú, ovális alakú lapos.

Tavasztól nyárig nyílik, évelő növény. Ősszel akár több ezer magvat is elszórhat. Igénytelensége okán erősen inváziós faj, nehéz ellene védekezni, ráadásul mérgező. A zellerfélékre jellemző furanokumarint tartalmaz hatalmas mennyiségben. Ez az anyag rákkeltő, és fényérzékenységet okoz. A növénnyel érintkező bőrfelület elveszti védelmét az UV ellen, és már 16-18 óra alatt hólyagosra ég a napon és kipirosodik. Szembe kerülve átmeneti vagy végleges vakságot is okozhat.

Ha a növény a bőrünkhöz ér, azonnal mossuk le szappanos vízzel, jó alaposan és forduljunk orvoshoz!

Karógyökerei mélyre leérnek, ez által a vágás nem megfelelő védekezés ellene. A lekaszált növények 4-6 hét alatt szinte teljesen regenerálódnak. A gyomirtók sem hatásosak ellene, mert csupán a hajtásokat pusztítják el, a gyökereket nem. Több megoldás viszont létezik: pl. Szlovákiában legeltetéssel tartják kordában, máshol kőlapokat helyeznek a levágott hajtásokra, így a gyökér két éven belül elpusztul. Magjai viszont akár 15 évig is csíraképesek maradnak, ezért folyamatos ellenőrzésre van szükség.

Mérgező volta miatt inváziója súlyos probléma Európában és Amerikában.

Forrás: Wikipedia

Képek: Derbyshire Wildlife Trust, Invasive

Hosszú-bajszú bagoly

A hosszú-bajszú bagoly angol nevén: Long-whiskered Owlet, (Xenoglaux loweryi) a madarak osztályába, azon belül a baglyok családjába tartozik. Ez a mókás kinézetű éjszakai ragadozó szerepel az EDGE oldalának, legveszélyeztetettebb 100 madárfaja között.

Élőhelye és elterjedési területe:

A hosszú-bajszú bagoly észak Peruban endemikus faj. Eredetileg két helyen élt, az Abra Patricia Rezervátumban és a Cordillera de Colan Nemzeti parkban. A faj az Andokban elterjedt, a nedves esőerdőkben, különösen a Chusquea  bambusz fajokat kedveli. Olyan 1890 és 2350 méter között él.

Megjelenés:

A madár átlagos hossza 13-14 centiméter, súlya 45-50 gramm környékén mozog. Jellegzetessége az arcán lévő "bajusz", melyek finom, módosult tollak a szem körül. A szeme sárgás-narancssárgás, szemöldöke fehéres-sárgás, míg a testén a tollazata barnás színű, hasa világosabb, foltos. A farka rövid, szárnyai zömökek. A lábai csupaszak és rózsaszínek. A hangja rekedtes huhogás, ami hol magasabb, hol alacsonyabb hangszínű.

Ökológia:

Elég keveset tudunk erről a bagolyról. Mint a legtöbb bagolyféle, a Hosszú-bajszú bagoly is alkonyati, éjjeli faj. Sajnos arról még nincsenek információk, hogy mivel táplálkozik, de feltételezik, hogy rovarokat fogyaszt. Régebben azt hitték, hogy nem tud repülni, de már ezt a nézetet megcáfolták.

Természetvédelem:

Legfőbb veszélyeztetője az ember. Az infrastruktúra fejlődése, az utak építése, és az egyre nagyobb ütemben növekvő erdőkitermelés az élőhelyek elvesztéséhez vezet, így számuk egyre csökken. A populáció jelenleg 500-1000 felnőtt egyedből állhat. IUCN Vörös Listás, Veszélyeztetett faj.

Forrás: EDGE of Existence

Képek: http://kolibriexpeditions.com/, 

A békanyelv ereje

A Scientific Reports tudományos folyóiratban jelent meg egy új cikk, mely a békák nyelvének ragadósságát, és az általuk kifejtett húzóerőt vizsgálja. A díszes szarvasbékákkal végzett kísérlet lényege, hogy a csalinak szánt tücsköt üveglap mögé helyezték, és az üveglapon mérték, hogy a nyelv mennyi ideig tapadt hozzá, mennyi nyálkát hagyott és mekkora felületen. Emellett az üveg segítségével a húzóerő nagyságát is képesek voltak lemérni.

A mérések azt mutatják, hogy a akár néhány ezredmásodperces kontaktusok is különbözőek. Minél rövidebb ideig tapadt a béka nyelve a üveglaphoz és minél kevesebb nyálkát hagyott ott, annál erősebb volt a tapadás és a húzóerő. Ez utóbbit mérve, kiderült, hogy a békák húzóereje saját testsúlyuknál nagyobb húzóerőt fejtenek ki.

Díszes szarvasbéka

A kísérletet azért végezték, mert egy olyan természetes ragasztót szeretnének találni és kifejleszteni, ami később ipari alkalmazásba kerülhet. A békákkal 20 kísérletet végeztek el, és minden kísérlet végén megkapták a tücsköt, amit előtte az üveglap végett.

Forrás: Index
Képek: Telegraph, Frogforum

Feketelábú macska

A feketelábú macska (Felis nigripes) a ragadozók közül, a macskafélék családjába tartozik. A kisebb macskák közé.

A fekete lábú macska Afrika déli részének endemikus faja. Főként Namibiában és a Dél-Afrikai Köztársaságban fordul elő, de láttam már példányokat Botswanában is, Zimbabwe határán és Angola legdélebbi határán is. Populációja sajnos csökkenő félben van, és egyedszámuk egyre alacsonyabb.

A feketelábú macska élőhely specialista, főként a nyílt, rövid füves területeken fordul elő, ahol nagy az előfordulása a földön fészkelő madaraknak. Ilyen területek a száraz, nyílt szavannák, gyepek és Karoo félsivatagjai gyér bokros, fás területekkel, ahol az éves csapadék 100 és 500 mm közé esik.

Juan Fernandez kolibri

A Juan Fernandez kolibri (Sephanoides fernandensis) egy a kolibrifélék családjába tartozó, erősen veszélyeztetett és ritka madár.

Élőhely:

A Juan Fernandez szigetcsoport, Robinson Crusoe elnevezésű szigetén endemizmus, azaz csak itt található meg a világon. A szigetek 667 km-re fekszenek Chile partjaitól.

Élőhely szempontjából specialista, csak a szigetek érintetlen erdeiben él meg, bár költési időszakon kívül nagyobb területeket is bejár, ilyenkor az erdőkből más közösségekbe is átlátogathat.

Misztikus Mekong - 367 új faj egy év alatt

A WWF nyilvánosságra hozta a Mekong folyó partján, 2012 és 2013 között felfedezett új fajokról szóló kiadványát, ami a Misztikus Mekong nevet kapta. A folyó Kínában ered, átfolyik Myanmaron, Laoson, Thaiföldön és Kambodzsán is, hogy végül Vietnám partjainál a Kínai tengerbe ömlik. Ez eddig ismeretlen partjait már vizsgálják egy ideje, egy év alatt 367 új fajt fedeztek fel ott, közöttük 290 növényt, 24 halfajt, 21 kétéltűt, 28 hüllőt, 1 madarat és 3 emlőst.

Kambodzsai szövőmadár
Orthotomus chaktomuk

Trágyából itatóvíz

A Michigan Állami Egyetemen készítették el a McLanahan Nutrient Separation System névre keresztelt lebontó- és szűrőrendszer. Ez az anaerob folyamaton nyugvó, azaz oxigén nélkül működő mesterséges emésztő képes nagy mennyiségű tehéntrágyából itatható vizet és műtrágyát készíteni. Az ürülék nagy részét víz alkotja, emellett pedig olyan tápanyagokat, szenet és kórokozókat is tartalmaz, ami környezetromboló hatású is lehet. Emiatt is fontos, hogy a trágyát megfelelő módon kezeljék, főleg olyan nagy gazdaságokban, ahol több száz tehén is lehet egyszerre.

A Michigan Egyetemen kidolgozott rendszer abban különbözik az átlagos tárolóktól, hogy kivonja az ammóniát és tápanyagokat az ürülékből, amit műtrágyaként lehet újrahasznosítani. Emellett facsarással a vizet is kivonják az ürülékből, egyelőre 50%-os hatékonysággal, de már dolgoznak a 65%-oson is. A kifacsar vizet kezelve, tisztítva itatásra is. A gép talán már idén forgalomba kerülhet.

Forrás: Index

Kép: http://www.galanthus.hu/

Wied selyemmajom

A Wied selyemmajom (Callithrix kuhii) más nevén Wied fekete pamacsos fülű selyemmajom, a csuklyásmajmok családjába, azon belül a karmosmajmok alcsaládjába tartozik.

Élőhelye sárgával jelölve

Ez a faj, akárcsak a többi selyemmajom Dél-Amerikában él, pontosabban Kelet-Brazília trópusi és szubtrópusi erdeiben.

Megjelenésileg viszonylag kicsik, 350-400 gramm az átlagsúlyuk. Általában szőrzetük fekete, fejük szürke, a farkukon pedig gyűrűs minta látható. Az arcán és a homlokán előfordulnak fehér foltok, és fülét fekete pamacsok díszítik. Ujjaik végén karomszerű körmöket viselnek, hüvelykujjuk nem szembefordítható a többivel. Kiválóan megkapaszkodnak ágatok, vagy a fa törzsén is.

Óriásíbisz

Kambodzsa hivatalos madara, az óriásíbisz (Thaumatibis gigantea) a világ 100 legveszélyeztetettebb madárfaja közé tartozik. A gólyalakúak rendjén belül, az íbiszfélék családjába tartozik.

A megjelenésére jellemző az íbészfélék kesdeny, ívelt csőre, hosszú nyaka és hosszú gázlólábai. Több mint 100 centiméteres hosszával és 4 kilogrammos súlyával a legnagyobb íbiszféle. A tollazata sötét, szürkés árnyalatú, feje és nyaka csupasz.

Kizárólag Kambodzsa északi részén és Laosz déli részén fordul elő. Korábban Vietnám és Thaiföld is az elterjedési területei között szerepelt, de ezekről a területekről mára kihalt.

Élőhelye a síksági mocsarak és folyók partja, nyílt és lombhullató síkvidéki erdők, nedvesebb rétek, rizsföldek. A nagy folyók mentén végig előfordult régebben.

Táplálékát rovarok, gerinctelenek, rákfélék, kétéltűek, hüllők és magvak alkotják. Hosszú, ívelt csőrével könnyen szedi ki a legkisebb repedésekből is az élelmét. Ráadásul horgonyszerű orrlyukaival képes akkor is lélegezni, mikor a feje a víz alatt van.

Képes repülni, de általában csak alacsonyan, ritkán emelkedik a fák fölé.

Félénk madár, ezért az emberek közelében nem található meg. Fákon fészkel, párban, magányosan vagy néha csoportba verődve élnek.

Legnagyobb veszélyeztetője a vadászt és az élőhelyek pusztulása, ami miatt világ állományát ma 230 párra becsülik. A IUCN Vörös Listáján Kritikusan veszélyeztetett kategóriába tartozik.

Forrás: EDGE

Képek: EDGE, ARKIVE