Észak-amerikai urzon

Az észak-amerikai kúszósül vagy urzon (Erethizon dorsatum) a rágcsálók rendjébe, azon belül a kúszósülfélék családjába tartozik. Nemének egyetlen tagja.

Észak-Amerika erdős területein él. Északon Kelet-Alaszkától Új-Funlandig tart az elterjedési területe, délen Észak-Mexikótól Tennessee államig.

Forrás: Wikipedia

Megjelenése:

Az állat hossza 65-86 centiméter, a farka 15-30 centi. A súlya átlagban 3,5-7 kilogramm között mozog, a hímek ennek a többszörösei is lehetnek. A testükön tüskéket viselnek, akárcsak a többi sülféle. Amikor veszélyben érzik magukat, akkor a tüskéik felállnak, és a végükön lévő apró kampók beleakaszkodnak az ellenség bőrébe.

Mancsa kemény, szőrtelen. Éles karmokat visel rajta, ezek segítségével mászik fára. Színezete változó, sárgától feketéig bármilyen lehet.

Leírás:

Fák csúcsán szeret élni. Tápláléka fakéreg, fenyőtű, levelek, rügyek és magok. 

A párzási időszak októbertől decemberig tart. A udvarláskor a hímek két lábra állnak, és hasukat előre mutatva közelítik meg a nőstényeket. Aztán távolról levizelik őket. Ha a nősténynek nem tetszik a hím, akkor lerázza a vizeletet, és odébb áll. Ha igen, akkor úgy helyezkedik, hogy a hím a hasoldala felől tudja őt megközelíteni. A párzás többször is megtörténik, és hosszú ideig tart. Ha a hím nem bírja, akkor a nőstény új párt keres magának. A vemhesség 6-7 hónap, az utódok száma 1 és 3 között változik. A kölykök alig egy hét alatt megtanulnak fára mászni. Az ivarérettséget 1,5-2,5 éves korban éri el.

Forrás: Wikipedia

Új varangy Peruban

Új békafajt azonosítottak Peruban. A kutatók az országon észak-déli irányban végighúzódó Andok keleti lejtőjén elterülő perui Yungason (erdős terület) találtak rá az új kétéltűfajra. Az állatot a felfedezés helye után nevezték el Rhinella yunga. 

A békafajjal eddig is találkoztak már a kutatók, de eddig egy másik fajhoz sorolták az egyedeket. A szakértőknek viszont most felkeltette az érdeklődését, hogy olyan egyedekkel találkoztak, melyeknek hiányzott a dobhártyájuk. Vizsgálatokat kezdtek, és kiderült, hogy az eddig Rhinella margaritifera-ként azonosított békák egy új fajhoz tartoznak.

Forrás: The Guardian

A szakemberek egyelőre még nem vizsgálták, hogy hallószerv nélkül, hogyan kommunikálhat. Egy másik, seychelle-szigeteki, szintén dobhártya nélküli békafaj például a száját használja hallásra.
A faj egyedeinek színe a vörösesbarnától egészen a sárgáig terjed. Mintázatuk a már részben elkorhadt leveleket idézi.

Forrás: Híradó.hu

Álcázás mestere a viráglakó karolópók

A viráglakó karolópók (Misumena vatia) a karológpókok családjába tartozó pókfaj. Az egész világon elterjedt az északi félgömbön. Eurpópában Izland kivételével mindenhol megtalálható.

Élőhelye a napsütötte rétek, virágos kertek és erdőszegélyek. Kedveli az aranyvessző fajokat. Ragadozó életmódot él, a virágokra szálló, vagy azon mászó rovarokra vadászik. Magyarországon kártevőként tartják számon (egyetlen pókfajként), mivel kedvelt zsákmánya a háziméh.

Forrás: Wikipedia
Készítő: Luc Viatour

Kihalt ízeltlábú faj fosszíliájátt találták meg Kínában

Evolúciókutatás szempontjából áttörő felfedezésre bukkantak az Arizona Egyetem és a londoni Természettudományi Múzeum munkatársai Kínában. Egy ismeretlen új faj kiválóan megmaradt fosszíliájára bukkantak Kunming város közelében, a híres Chengjiang formáció rétegeiben. A ősmaradvány egy, a tengeri ízeltlábúak kihalt csoportjához, a Megacheirákhoz tartozik. Ez a faj 520 millió évvel ezelőtt élt a tenger fenekén, és paleontológiai és tudományos szempontból nagy felfedezés, ugyanis segíthet megfejteni, hogy a Megacheirák hova illeszkednek az ízeltlábúakon belül. A vizsgálatok kimutatták, hogy ennek a csoportnak a központi idegrendszere a mai tőrfarkú rákokéhoz és skorpiókéhoz hasonlít. Ez azt bizonyítja, hogy rákok ősei és a csáprágósok ősei a kambrium elején együtt éltek. Azaz a csáprágósok több, mint fél milliárd évvel ezelőtt váltak az ízeltlábúak külön altörzsévé.

Alalcomenaeus ősmaradvány
Forrás: N. Strausfeld/University of Arizona

Új fosszília és új faj: delfinek múltja és jelene

A delfinek eleddig ismeretlen evolúciós lépését azonosították Új-Zélandon. A kutatók által Papahu taitapu-nak keresztelt új faj 22-19 millió évvel ezelőtt élt, és úgy gondolják, hogy a modern delfinek és fogascetek őse lehet.

Közönséged delfin
Forrás: http://rindt.uw.hu/

Különös madárpáros: az egerészölyv és a dolmányos varjú

Egy dolmányos varjú és az egerészölyv egymásba akaszkodva, de élve feküdtek a peszéradacsi földúton, mikor egy helyi gazdálkodó Gyurik Péter rájuk talált. A dolmányos varjú lábaival kapaszkodott az ölyv lábaiba, valószínűleg azért, hogy megvédje magát a ragadozótól, ráadásul csőrével még az ölyv csőrét is tartotta. Ebben a pozícióban nem tudtak megmozdulni. A varjú valószínűleg tudta, ha elengedi a ragadozót, azzal megpecsételné a sorsát.

Forrás: KNP
Kép: Gyurik Péter

A két madár így könnyű préda jelenthetett volna bárminek vagy bárkinek. A gazdálkodó autóba tette a két madarat, és azonnal elvitte őket az illetékes természetvédelmi őrnek, akinek a segítségével a madarakat sikerült szétválasztani. Az ölyv visszatért a természetbe, ám a dolmányos varjú valószínűleg túl nagy sokkot kaphatott az ölyv sikertelen támadása miatt, és később elpusztult.

A Nemzeti Park hálás Gyurik Péter tettéért, mert hála neki legalább a védett egerészölyv épségben visszatérhetett a természetbe.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Átszelte az Északi-tengert egy törpedenevér

Hollandiában találtak egy durvavitorlájú törpedenevért (Pipistrellus nathusii), melyet 600 km-rel odébb, Nagy Britanniában, Bristol mellett jelöltek meg. Az állatot sajnos elpusztult, de az gyűrűje alapján azonosították az egyedet. Ez a felfedezés fontos a kutatók számára. Ez lehet az első bizonyíték, hogy a ezek a denevérek átkelnek az Északi-tengeren.

A nagy utazót 2012-ben a blagdoni tónál jelölte meg Daniel Hargreaves, a Bat Consevation Trust egyik munkatársa. Az állat tetemét 2013 végén fedezte fel egy frízföldi állatvédő aktivista észak Hollandiában. Az állatot egy mezőgazdasági épületben találták meg, ahol a denevérek előszeretettel tartózkodtak.

Forrás: Wikipedia
Készítő: Mnolf

Durvavitorlájú törpedenevér (Pipistrellus nathusii)

A durvavitorlájú denevér az emlősök osztályán belül a denevérek rendjéhez tartozik. Ezen belül kis denevérek alrendjébe tartozó simaorrú denevérek családjának egyik faja.

Európában és Ázsia keleti részén őshonos. Magyarország déli területein is él. Súlya 6-15 gramm, hossza 4-5 centiméter. A Shetland-szigeteken írták le először, 1940-ben és 1990 óta tartják számon Angliában.

A vándorlási szokásaikról még igen keveset tudnak a kutatók, de a kontinensen végzett vizsgálatok már bizonyították, hogy képesek nagy távolságokat megtenni. Ezt jelölés visszafogás módszerével mérték fel.

Emellett az Északi-tengeren lévő olajfúrókon is találtak már denevéreket, de ez az egyed az első, ami bizonyítottan, több mint 600 km vándorolt a tengeren keresztül.

A kutatók igyekeznek minél többet megtudni az állatok vándorlási szokásairól.

Forrás: Greenprofit, Wikipedia

Szokatlan viselkedés a vándoroknál

A szokatlanul melegre sikerült december és január a vándorló madarakat is megzavarja. Habár december végére a darvak már elhagyják hazánkat, idén januárban a Hortobágyon még mindig látni lehet őket, és még elvétve lehet látni "V" alakban repülő csapataikat Magyarországon.

Daru (Grus grus) Forrás: Arkive, Készítő: Jose B. Ruiz

Áttörés az evolúció kutatásban - A sétálóhal

Minden szárazföldi gerinces ősét, a Tikraalik roseae, azaz a sétálóhal hátsó testrészeit rekonstruálták amerikai tudósok. Ez az őslény egy fontos kapocs az evolúció azon kérdésére, hogy a tengeri gerincesek, hogyan hódították meg a szárazföldet. Az első megtalált kövületeken a tudósok csupán a test első részét tudták tanulmányozni, de a legutóbb elemzett maradványon már a hátsó részről is fontos információkat voltak képesek feltárni.

Sárgafejű selyemmajom

A sárgafejű selyemmajom (Callithrix flaviceps) a csuklyásmajmok családján belül a karmosmajmokhoz vagy selyemmajmokhoz tartozik. A Callithrix nem hat faja közül az egyik.

Élőhelye:

A brazil felföldön (dél-kelet Brazília), az Atlanti esőerdőkben található meg, legalább 400 méteres magasságban. Előnyben részesíti a sűrű erdővel borított szegélyeket, mint a másodlagos vagy zavart erdőket, akár természetes, akár ültetett.

Fontosabb a közös étkezés, mint a kurkászás

A Max Planck Evolúciós Antropológiai Kutatóintézet kutató csoportja az ugandai Bundongó erdőben élő csimpánzok viselkedését vizsgálták, és rájöttek, hogy a közös étkezések jobban építik a társas kapcsolatokat, mint a kurkászás. A kutatás során 26 csimpánz 79, egy órával az táplálkozás után gyűjtött vizeletmintáját vizsgálták. Azoknál az állatoknál, akik társasan táplálkoztak, magasabb volt az oxitocin koncentráció. Az oxitocin hormon a társas kapcsolatok kialakulásában játszik szerepet. Embereknél időnként "szeretethormonként" is emlegetik.

Az oxitocin szintet az nem befolyásolta, hogy a majmok adták vagy kapták az ételt más majmoktól, ahogy az sem, hogy rokonok voltak-e vagy sem.
A kurkászás közben is kimutatható az oxitocin szint emelkedése, de nem olyan mértékben, mint a táplálkozásnál.

Forrás: Index
Kép: Greenfo

Pingvinek 30 méter magasan

A brit antarktiszi kutatóprogram tudósai a felmelegedés újabb következményét írták le a PLOS ONE tudományos lapban közzétett tanulmányban. A tudósok műhold felvételeken észlelték a császárpingvinek költési helyeinek megváltozását. A madarak ugyanis 30 méteres jégfalakra költöztek át a tengeren úszó jégről.

Forrás: http://pctrs.network.hu/

A költözés azzal lehet összefüggésben, hogy az utóbbi években a tengeri jég nem erősödött meg annyira a költési időszakra, hogy elbírja a kolóniát, ezért a madarak egy masszívabb területre, a selfjegekre kényszerültek. 2008 és 2010 közötti műholdfelvételeken még az látszik, hogy a jég elég vastaggá vált a kolónia fenntartásához, ám 2011-ben és 2012-ben csak egy hónappal a költési szezon kezdete után alakult ki a tengeri jég. A szárazföldi fagyos selfekre feljutni viszont nehezebb, ez viszont megnehezíti a táplálék szerzést és a fiókák táplálását.  Ám talán jó hír, hogy a szakértők szerint ez a viselkedés azt jelenti, hogy az állatok alkalmazkodnak a környezeti változásokhoz. 

Forrás: Greenfo

Miért van szükség a nagy ragadozókra?

A Science-ben jelent meg az az átfogó tudományos cikk, mely a nagyragadozók eltűnésének következményét vizsgálja a Föld ökológiájára. A cikkben a kutatók a harmincegy nagyragadozó faj közül hetet választottak ki a vizsgálatokhoz: afrikai oroszlán, leopárd, eurázsiai hiúz, szürke farkas, puma, tengeri vidra és dingó.

Jaguár

A legnagyobb ragadozók 75%-nak csökken az egyedszáma, és tizenhét faj élőhelye csökkent már le több mint felére. Délkelet-Ázsia, Dél- és Kelet-Afrika és az Amazonas vidéke azok a területek, ahol jelenleg sok nagyragadozót kipusztulás fenyeget. Nyugat-Európába és az Egyesült Államok keleti vidékén már kiirtották a nagy ragadozókat (egy-két kivételtől eltekintve).

Szürke farkas

Globálisan azt lehet mondani, hogy az negatív hozzáállás ezekhez az állatokhoz, vadászatuk (szőrme, gyógyszer, trófea) és az élőhelyeik folyamatos csökkenése miatt folyamatosan csökken a nagyragadozók száma, pedig egyre jobban kezdjük megérteni, mennyire fontosak is az ökológiai egyensúly fennmaradásában:

• kordában tartják a növényevők szaporodását, ez által az egészséges növényzet fennmaradásában segítenek
• közvetve csökkentik a globális felmelegedést
• növelik a biodiverzitást
• szabályozzák a betegségek terjedését

A kutatók úgy látják, ha a jövőben nem lesz változás, akkor a nagyragadozók eltűnése az ökoszisztémák leromlásához fog vezetni. Csökken a flóra sokszínűsége és a produktivitása. A növényevők elszaporodása, a flóra leromlása a felmelegedést fogja elősegíteni. Az embereknek minél hamarabb meg kell érteniük, mennyire fontos együtt élni a nagyragadozókkal, és biztosítani túlélésüket a Földön.

Forrás: Origo

Sziámi-iker bálnákat találtak partra vetve

Sajnos már élettelenül találtak rá a válluknál összenőtt sziámi-iker bálnaborjakra a Mexiko Baja California félszigeten. A fiatal szürke bálnák csupán pár órát maradhattak életben a szárazföldön.

A tudósok most bőr-, izom- és szilamintákat vesznek róluk, hogy tanulmányozhassák az esetet.

Ezek a bálnák a Csendes-óceán északi részén, Alaszka környékén élnek, de Mexicóba vándorolnak szaporodni. A faj szerencsére nem veszélyeztetett, populációjuk stabil, több mint 15.000 egyeddel.

Forrás: Origo

Befagyott a Niagara

Magyarországon is gyönyörű látványt szokott nyújtani egy-egy befagyott vízesés (Fátyol vízesés vagy a Lillafüredi), de a látvány egy sokkal monumentálisabb vízesés esetében még lenyűgözőbb.

Egy északi-sarki állandó ciklon felől érkező hideg levegő szokatlanul kemény telet okoz Észak-Amerikában, mely miatt még tavak és folyók is befagyhatnak. Így lehetséges, hogy a Nagy-Tavak között elhelyezkedő Niagara vízesésen is olyan monumentális jégcsapok láthatók, amiktől úgy néz ki, mintha a vízesés egy része befagyott volna. 

A gyönyörű látványról a Reuters fotósa, Aaron Harris készített képeket.

Forrás: Index

Képek: Aaron Harris (Business Insider)

Gepárd

A világ leggyorsabb szárazföldi ragadozója a gepárd (Acinonyx jubatus). Angol neve 'cheetah', de nevezik 'hunting leopard'-nak, azaz vadászó leopárdnak is. Magyar elnevezése, akárcsak a francia eredetű 'guépard' vagy a spanyol elnevezésű 'guepardo' szó a latin 'gattus pardus' elvevezésből adódik.

Ez a faj az Acinonyx nem egyetlen faja. A tudósok erős genetikai rokonságot mutattak ki köztük és a Puma nem között.

Szegedi Vadaspark hím gepárd párosa

Jelenleg öt alfaját ismerik:

1. Acinonyx jubatus hecki: Északnyugat Afrika
2. Acinonyx jubatus feasrosni: Kelet Afrika
3. Acinonyx jubatus jubatus: Dél Afrika
4. Acinonyx jubatus soemmerringi: Északkelet Afrika
5. Acinonyx jubatus venaticus: Észak Afrikától közép Indiáig

Új évi meglepetés!

2014-et egy új évi meglepetéssel kezdenénk! Elkészült a 2014-es Zöld Vadon naptár a Szegedi Vadasparkban készül képeimből! A naptár ingyenesen letölthető a blogról.

>> 2014-es Zöld Vadon naptár <<

Január: Vörös panda

Február: Vörös panda

Március: Jaguár

Április: Binturong vagy medve macska
Május: Nandu

Június: Aranykezű tamarin

Július: Liszt-majmocska

Augusztus: Szurikáta

Szeptember: Vidra

Október: Törpe lajhármaki

November: Kék-sárga ara

December: Vörös panda