Önellátó várost terveztek Kínában

Kínában egy különleges futurisztikus várost terveztek meg, ahol a város és a vidék előnyei együtt érvényesülnek. A 45 villából álló közösség teljesen önellátó lenne, és olyan technológiákkal büszkélkedne, mint a Nap útját követő és azonnal szinkronizálódó automatikus-hőszabályzók, intelligens energiahálózat, és mindenféle szélenergiát hasznosító technológiák. Ezek zöld területeket, tiszta levegőt és egészséges termékeket biztosít.

Forrás: Tiszta jövő

A terveket a környezettudatos életmód és a fenntartható innovációk képezték.

Forrás és további képek: Tiszta jövő

Ártalmas az élővilágra a legnagyobb naperőmű

Már több hónapja működik, de hivatalosan február közepén kezdte el működését Las Vegastól 64 km-re lévő Ivanpath Napelektromosság-termelő Rendszer, azaz a világ jelenlegi legnagyobb naperőműve. A Nap fényét 300 ezer, egyenként számítógép vezérelt tükör vetíti rá három 137 méteres torony egyikére.

Foto: Bright Source Energy via odditycentral.com
Forrás: Index

Csakhogy a hatalmas naperőmű pár hónapos működése megmutatta, hogy az alternatív energia kinyerésének ezen formája igencsak káros a természetre. A tükrök felett a levegő akár 500 °C-ra is felmelegedhet, ami megperzselheti a felettük elszálló madarakat. A kutatások kimutatták, hogy az elmúlt hónapokban nem kevés madár sérült meg a naperőmű felett, melyek közül több el is pusztult. A sérül fajok között héják, sólymok, papagájok és más kismadarak is találhatók.

Egyes környezetvédők már megkérdőjelezik az naperőművek létének értelmét, hiszen nem biztos, hogy megéri naperőművet építeni a környezet védelmében, ha az pusztítja az élővilágot. Az erőmű így is kisebb lett a tervezettnél, mert az eredeti méret a sivatagi teknősök élőhelyét veszélyeztette.

Forrás: Index

Kapcsolódó cikkek: Index: Megnyílt a világ legnagyobb naperőműve

Veszélyes a madarakra az enyhe tél

Amennyire kedvező az átvonuló madaraknak a hazai enyhe tél annyira árthat ez a hazai madárvilágnak, vélekednek a hazai ornitológusok. Az egyik probléma evolúciósan jelenhet meg az állatvilágban. Az itt maradó állatok kisebb erőfeszítést tesznek a túlélés érdekében, ez által az utódaik is kevesebb erőfeszítést tesznek majd. Így a kevésbé rátermett egyedek is szaporodhatnak.

Illusztráció: Barátcinege

Például a gólyák esetében: a klímaváltozáshoz alkalmazkodva, sok gólya választotta a maradást. A vonulás kockázatával szemben egyszerűbb itthon áttelelni, ahol a hidegebb időszakokban, a madárbarátok és természetvédők kihelyezett élelmein életben maradnak. A madarászok úgy látják, hogy egyre több gólya dönt ősszel a maradás mellett, mert akik egyik évben maradtak, azok a következő ősszel is maradnak, és a többiek követik a példájukat.

A másik probléma, hogy a hamarabb érkező tavaszban, hamarabb visszatérnek a madarak, vagy az itt maradók hamarabb kezdik el a nászt, és a költési időszak korábbra tevődik. A tojások pedig a kisebb fagyokra is érzékenyek lehetnek, ez által pedig nagyobb esély van az első fészekalj sikertelenségére.

Forrás és részletesebb cikk: Greenfo

Kapcsolódó bejegyzés: Szokatlan viselkedés a vándoroknál

Új békafaj Vietnámból

Ausztrál és helyi szakértők találtak rá egy új békafajra a Hoang Lien Nemzeti Parkban, a Fansipan-hegyen. Az új kétéltű a csücskösásóbéka-félék családjába tartozik, és a Leptolalax botsfordi nevet kapta, az ázsiai kétéltű kutatás egyik nagy alakja, Christopher Botsford után.

Az első hím példányt 2012-ben találták meg, egy patak közelében, az avar alatt. Az állat felépítése egyedi: szemzuga kerekített, nagy combmirigyei vannak, hasa sötétbarna fehér foltokkal tarkítva, nyelve hosszú és széles. A pofa- és lágyékrész réz-kéken pettyezett, és néhol aranyszíneket is találni rajta.

Hangja halk, csipogó, tücsökzenére hasonlít.

A jelenlegi adatok alapján csak 2795 és 2815 méter között található meg, ahol jól alkalmazkodott a hideg, nyirkos időjáráshoz.

Az új faj, akárcsak társai az élőhely vesztés miatt fenyegetettek. Ráadásul a L. botsfordi érzékeny lehet az éghajlat változásra. A kutatók ez ellen annyit tehetnek, hogy a lehető legtöbb információt gyűjtik össze, egy jó védelmi program megalkotásához.

Forrás: National Geographic
Kép: National Geographic

Valentin napi képáradat

Valentin nap alkalmából néhány képet hoztam nektek:

Képek:
1. Amazing creature blog
2. Pixdaus
3. Stepbystep
4. Zeewallpaper

Fehérfejű selyemmajom

A fehérfejű selyemmajom (Callithrix geoffroyi), többi selyemmajom társához hasonlóan a csuklyásmajmok közé tartozik. Élőhelye, akárcsak rokonainak Dél-Amerika, azon belül Brazília délkeleti részén, főként maradványerdőkben.

Ez az aprócska főemlős 14-18 centiméter hosszú, 400 gramm súlyú. Alapszíne fekete, barnás beütéssel, fülén a fekete szőr megnyúlt. Feje, homloka és arca fehér. Has felőli oldalán világosabb barna, farka halványan gyűrűzött.

Tíz-tizenöt fős csoportokban élnek, melyekre jellemző, hogy egy szülőpárból, és az ő kölykeikből áll. A csapatban csak a szülők szaporodnak, ez által elkerülhető a beltenyészet.

Éjszakázni sűrű bozótokban vagy fa odvában szoktak, nappal pedig gyümölcsöket keresnek. A csapat territóriuma 30-60 hektár, ami függ a területen lévő gyümölcsfák mennyiségétől.

Táplálékuk: gyümölcsök, rovarok, pókok és madártojások.

A nőstények évente egyszer szülnek. Vemhességük ideje körülbelül 150 nap, jellemző náluk az ikerszülés, de előfordult már négy kölyök születése is. A kicsiket eleinte az apák cipelik, és csak a szoptatás idejére kerülnek az anyára. Ennek oka, hogy az újszülöttek súlya akár 40% is lehet a felnőttekének. Később a testvérek is részt vesznek a nevelésben, cipelésben tanításban.

A kölykök első néhány évben mindig a csapattal maradnak, aztán páran elvándorolnak, új csapatot alkotnak, új családot alapítanak. Néhány kölyök viszont élete végéig a szüleivel marad.

A természetben 10, fogságban akár 16 évig is élhetnek.

Természetvédelmi helyzet:

Legfőbb veszélyeztető tényezője az élőhelyeinek eltűnése. Nehezen telepszik meg a másodlagos erdőkben. Állatkertekben gyakran előfordul, Magyarországon is tartják.

Forrás: Wikipedia

Kihalás fenyegeti a cápákat és a rájákat

A cápa és rájafajok első globális analízise, azaz az IUCN vörös lista frissítése lehangoló eredményeket hozott a kutatóknak. A felmérés alapján, a cápa és rájafajok negyedét kihalás fenyegeti.

A kutatók 1014 cápa-, rája- és tengerimacskafaj vörös listabeli helyzetét mérték fel. A eredmények alapján ezeket a fajokat nagyobb arányban fenyegeti kihalás, mint a többi állatot, és csupán 23%-kuk került "nem fenyegetett" kategóriába.

Forrás:http://animalphotoss.blogspot.hu/

Nick Dulvy az IUCN szakembere elmondta, hogy a legnagyobb veszélyben a nagyméretű fajok vannak, főként a sekély vizekben, ahol a halászhálókba gabalyodva, véletlen fogásnak minősülnek, viszont egyre több az olyan piac, ami rájákra és cápákra szakosodott.

Forrás: Híradó.hu

Karakál

A karakál (Caracal caracal) vagy ahogy még nevezik a sivatagi hiúz az emlősök osztályába, azon belül a ragadozók rendjébe tartoznak a macskafélék közé. Bár pamacsban végződő füle miatt a hiúzokra hasonlít, a DNS vizsgálatok alapján, nem közeli rokonok. Genetikailag a legközelebbi rokona a szervál.

Elterjedési terület
Forrás: Wikipedia

Kilenc alfaja él Dél-Afrikától Közép-Ázsiáig. Teste vörösesbarna-homokszínű, mintázata nincs (a kölykökön vannak foltok.) Felső ajkán nagy, fekete folt található. Az orra szélétől a szeméig egy másik, szintén fekete sáv húzódik. A bundája rövid, szorosan a testére simuló. Fülén szőrpamacs látható, amit hosszabb és dúsabb, mint a hiúzoké. Teste karcsú, lábai meglehetősen hosszúak. Marmagassága kb. fél méter, átlagos testhossza 60-90 cm, a farka nagyon rövid, 20-30 cm. Testtömege 13-19 kg.

Élőhelye a félsivatagokban és szavannákban van. Kedveli a bozótosokat és a felföldeket, ahol megfelelő rejtekhelyeket találhat a kölykei számára.

Általában magányos, de megfigyelték már kisebb csapatokban. Territoriális viselkedésű, területét vizelettel jelöli meg. Többnyire éjszaka aktív. Gyorsan fut, kiválóan mászik és akár 3 méter magasra is képes felugrani.

Táplálékát rágcsálók, madarak és kisebb antilopok alkotják. A leopárdokhoz hasonlóan szokta elrejteni zsákmányát fák ágain.

A karakálnak nincs konkrét párzási ideje. A nőstény vemhessége 70-80 nap körüli, a kölykök száma 1-6. A kicsik 1 éves korukig maradnak az anyjukkal, és 12-16 hónap után válnak ivaréretté.

Könnyen szelídíthetőek, használják őket vadászatra

Természetvédelmi helyzet:

CITES II-es faj és IUCN helyzete: nem fenyegetett.

Kedvelt állatkerti faj, Magyarországon Győrben és Miskolcon látható.

Forrás: Wikipedia

Szimbiózisban élnek a lajhárok

A Proceeding of the Royal Society B folyóiratban jelent meg egy új tanulmány szerint a háromujjú lajhárok szimbiotikus kapcsolatban élnek a bundájukban található molyokkal és algákkal.

Forrás: képguru.hu

A lajhárok szinte tökéletesen alkalmazkodtak a fán lakó életmódhoz. A háromujjú lajhár kisebb területen él kétujjú rokonánál, és csupán lombbal táplálkozik. Emésztése olyan lassú, hogy hetente egyszer kell lemásznia a fáról üríteni. Ez a folyamat sok energiát igényel, ráadásul a földön sokkal inkább ki van téve a ragadozóknak. Mégis ez a viselkedés fontos a lajhárok életében, azaz a haszna nagyobb, mint a kockázata. Az ürülék jó szaporodó hely a molyoknak, amik a lajhár bundájában élnek, amik pedig fontosak az algák szaporodása szempontjából.