Az eurázsiai hiúz védelme

Az  eurázsiai hiúz (Lynx lynx) egy Magyarországon is őshonos hiúz faj. Napjainkban alig 10-15 példánya él az Északi Középhegységben, éppen ezért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2004-ben egy védelmi tervet dolgozott ki a fajra:

1.Természetvédelmi helyzete
1.1. Védelmi helyzete

A faj Európai megítélése egységesnek nevezhető. Az Európai Unióban védett fajnak számít a Berni Egyezmény óta, viszont a LIFE programban nem szerepel prioritás fajként. Magyarországon a 80’-as évekig kipusztultnak tekintették, azóta elindult egy spontán visszatelepülés, melynek hatására 1988 óta fokozottan védett faj, eszmei értéke 500.000 Ft.

1.2. Veszélyeztető tényezők

A hiúzt veszélyeztető tényezőket öt csoportba lehet sorolni.

Az első az élőhelyek fragmentálódása. Főként az utak építése okozza az élőhelyek feldarabolódását, ami az által csökkenti a nyugodt élőhelyeket, hogy megnöveli a szegélyek (zavart élőhelyek) nagyságát, mely nem megfelelő élettér a hiúz számára. A fragmentáció következtében megnő a szegélyhatás, így a káros hatások beljebb jutnak az élőhelyek magterületei felé.

A második tényező az erdőgazdálkozás. Az erdők, főként gazdasági jellegű felhasználása, és a területen lévő gazdálkodás megváltoztatja az élőhelyek jellegét. Habár az erdőgazdálkodásban ma már a természetszerű gazdálkodás került előtérbe, még mindig számtalan káros hatása lehet az állatok számára:

1. megváltozik az élőhely borítottsága

2. homogén szerkezetű erdőkép alakulhat ki

3. feltáró utak létrehozása a gépek, gépjárművek számára további fragmentálódást jelent.

A harmadik veszélyeztető tényező a vadászat. Ez a tényező a faj magyarországi kihalásában jelentős szerepet játszhatott. Egyrészt vadászták a prémjéért, másrészt az emberek kártevőnek tekintették őket, ezért irtották. Ma a faj fokozottan védett hazánkban, így legális vadászata csak engedéllyel lehetséges, így az illegális kilövés az, ami komoly veszélyeztető tényező egy olyan kicsi populációnak, mint a hazai hiúz állomány.

Az illegális vadászatok egyik legjellemzőbb oka a hiúz rossz megítélése a lakosság és a vadgazdálkodók között. De további tényezők is szerepet játszanak a kilövésben:

1. trófea: a nagyragadozók elejtése egyfajta rangot jelent

2. nincs objektív információ a károkozások nagyságáról

3. a gazdálkodók nem ismernek más alternatívát a károkozók ellen, mint az állat kilövése

4. nem megoldott a károk kompenzálása

5. az illegális elejtések nincsenek megfelelően szankcionálva

Ez az öt probléma arra ösztönzi a gazdákat, hogy illegálisan oldják meg a problémákat.

A negyedik veszélyeztető tényező a turizmus. Az utóbbi évtizedekben hazánkra is jellemző lett az elnéptelenedő területek üdülőfalukká való átalakítása, a zárt erdők feltárása, hogy a turisták számára elérhetők legyenek a természet közeli erdők és eddig fel nem fedezett helyek. Ezek a falvak és erdők egyre több turistát vonzanak, melyek ellátásához infrastruktúrára van szükség, mely magával vonzza a fragmentációt és a környezetszennyezést, mely csökkenti az élőhelyeket, és rontja az életminőséget.

Ötödikként az egyéb emberi hatások között meg kell említenünk az olyan tévhiteket, minthogy a hiúzok veszélyesek az emberekre, vagy a gyengén elkészített vagy hiányzó ökológiai folyosókat, melyek összekötnék az egymástól elválasztott élőhelyeket. Szintén idetartoznak a nagytestű, agresszív kóbor kutyák okozta veszélyek, és a megnövekedett közlekedés okozta balesetek is. (KvVM 2004)

2. A természetvédelem céljai

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hatósága fajmegőrzési programok keretében határozza meg különböző fajok védelméhez tartozó célokat és feladatokat. A hiúz esetében 2004-ben készült el a fajmegőrzési terv, mely a következőket tartalmazza:

1. Rövidtávú tervek (1-4 év):

a. szakértői csoport létrehozása: speciális képzéssel létre kell hozni egy szakértői csoportot, akik képesek a fajmegőrzési feladatok irányítására, koordinálására, kapcsolatfelvételre és –tartásra a megfelelő szervezetekkel.

b. adatbázis létrehozása: a faj jelen és múltbéli helyzetének minél pontosabb ismerete szükséges a védelem hatékonyabb felépítéséhez és a program működtetéséhez. Ehhez a Földrajzi Információs Rendszert (GIS), és több forrásból származó, tudományosan is hiteles forrásokat használnák fel.

c. országos monitorozó rendszer kiépítése és működtetése: természetvédelmi őrök, vad- és erdőgazdálkodók által ismert információk összegyűjtése fontos feladat, ezt kérdőívezéssel lehet megoldani, melyet akár évi rendszerességgel el lehet végezni. Az adatokat GIS rendszerben elhelyezve kell tárolni. Emellett egy terepi monitozorás is szükséges, melyek során szakemberek bizonyos utak rendszeres bejárásával a hiúzra jellemző nyomokat (lábnyom, ürülék, szőr) keresnének.

d. élőhely használat és vándorlás rádiótelemetriás vizsgálata: 4-5 éves kutatási program, melyben feltárhatóak a hiúz élőhely igényei és területhasználata.

e. hatósági munka fejlesztése, jogszabályok fejlesztése és módosítások felvetése, faj védelmét biztosító kompenzációs és támogatási rendszer kidolgozása és működtetése, 

f. előfordulási helyeken és azok közelében folyó gazdálkodások szigorúbb ellenőrzése; illegális elejtések szigorúbb büntetése

g. előadások, találkozók szervezése, gazdálkodók tájékoztatása, ismeretterjesztő anyagok elkészítése

h. együttműködés szomszédos országokkal: bővíteni kell a kapcsolatot azoknak az országoknak a természetvédelmi szerveivel, ahol határ közeli hiúzpopulációk élnek, és közös monitoring és védelmi programokat kell kidolgozni.

2. Hosszútávú tervek (5-10 év):

a. monitorozás

b. ökológiai folyosók kialakítása, szükség esetén áttelepítések Szlovákiából

c. Natura2000 területek kijelölése a hiúz védelmére, a veszélyeztető tényezők csökkentése, megszüntetése

A felsorolásban is szerepel, és fontos szempont a hiúz rossz társadalmi megítélésének megváltoztatása. Ezt ismeretterjesztő anyagokkal (táblák, szórólapok, természetvédelmi filmek, előadások) lehet eredményesen megtenni. Ebben nagy segítség a Természetvédelmi Világalap (WWF) Magyarországi hiúz védelmi programja is. Szórólapjukon röviden összefoglalták a legfontosabb információkat a hiúzokról, és még külön ki is emeltek egy részt, ahol a tévhiteket cáfolják meg (3. Kép). Emellett a WWF támogatásokat is gyűjt a hiúzok magyarországi védelmére. 

Források:

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal: A hiúz (2004. Fajmegőrzési tervek)

WWF kiadvány: A hiúz védelme (2000.)

Képek: Wikipedia, naturphoto.cz