2014. november 10., hétfő

Fokföldi vidra

A nagyfogú-tömpeujjú vidra (Aonyx capensis) vagy más néven Fokföldi vidráról igen keveset tudunk még. Angol elnevezése az 'African Clawless Otter'-t Afrikai karmatlan vidrának lehet fordítani.

A Fokföldi vidra egy közel 70-90 centi hosszú, vízi életmódhoz alkalmazkodott emlős állat. A ragadozók rendjén belül a menyétfélék családjába tartozik, ezen belül a vidrák alcsaládjába. Gyors úszó, hátsó lábainak ujjai között hártya feszül, teste hengeres, farka hosszú és elvékonyodó. Súlya 10-20 kiló között mozog. Mellső lábain ujjai hosszúak és lekerekítettek. Egyik lábán sincsenek karmok, nevét is erről a tulajdonságáról kapta. Koponyája nagy, állkapcsa és fogai erősek. Háti részen barna, hasi részen krémszínű, míg az alsó állkapcsa fehéres.

Elterjedési területe Afrikában, Szenegálban, Etiópiában és Dél-Afrikában található. Az édesvízi élőhelyek preferálja,  Ha van édesvízi forrás a közelben, akkor tengeri sziklás partokon is megtalálható. Bár alapvetően a vízben szeret lenni, szárazföldön nagy távolságokat is képes megtenni.

Mellső lábaival igen ügyes, így a sziklák felborításával, sár felkavarásával keres rákokat és puhatestűeket magának, ami a fő táplálékforrását alkotja. Ezen kívül békákat, halakat, és akár teknősöket is fogyaszt. Kisebb zsákmányát a vízen lebegve fogyasztja el, nagyobbat pedig a partra viszi.
Főként magányosan él, de előfordulnak csoportok is, ezek maximum nyolc tagúak. Ezek csoportok általában egy család tagjaiból állnak (hím, nőstény + kölykök).

A fokföldi vidra sziklák között, sűrű aljnövényzetbe rejtve, vagy föld alatti 1-3 méteres járatokba építi bélelt fészkét. Egész évben fogamzó képes, általában 1-3 kölyköt hoz a világra 63 napos vemhesség után. A kicsik körülbelül egy éves korukig maradnak a szülőkkel.
A többi vidrához hasonlóan, füttyjelekkel, hörgéssel és éles magas hangokkal kommunikálnak egymással.

A IUCN Vörös Lista nem fenyegetett fajként tarja számon. Legfőbb veszélyeztetője az ember. Prémje, és hagyományos orvoslásban használt testrészei miatt néhány helyen vadásszák. Előfordul, ahol üldözik őket, mert a halgazdaságok kártevőjeként tekintenek rájuk.
Az élőhely vesztés rájuk is veszélyes. A mocsarak, tavak, vízi élőhelyek csökkenése hamar ronthat a státuszán.

Forrás és képek: Arkive

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése